"A fiatalok meg a városiak mind azt mondják: majd szombaton meg vasárnap megkapáljuk. De nem úgy van az, akkor kell csinálni mikor ideji van meg mikor jó idő van” (Irénmama) 
Miért csinálunk előadást a pihenésről, ahelyett, hogy pihennénk? Mikor fogjuk abba hagyni a csinálást? Mikor jön el a hetedik nap?

A Tóra szerint hétévente, a ‘Smita’ évben - ami héberül elengedést jelent - a termőföldet parlagon kell hagyni és tilos művelni. Ennek a pihenőévnek a szabályai elevenednek meg az előadók testében egy, a jelenben születő performanszban. 7X7 percnyi improvizáción alapuló együttműködés táncosok, zenész, fény, videó és a közönség között.

Hogyan viszonyolunk ma a földhöz? Hogyan viszonyolunk a pihenéshez? A munkához? Az ezeket körülvevő szabályokhoz? Hogyan lehet újraértelmezni ősi hagyományokat? Hogyan előzzük meg a föld és az egymás kizsákmányolását? A performansz a pihenéshez, munkához és a földhöz való folyamatosan változó viszonyunkat vizsgálja. Felhívja a figyelmet a pihenőév elvére és a földdel való kapcsolatunk vizsgálatára.

Kozma Zsófi és Christianna Giaume előadóművészeti tanulmányaik során találkoztak Amerikában, Varga Lédával és Valovics Ágival pedig együtt szerepeltek egy táncperformanszban Budapesten. A Shmita az első közös előadásuk.