Amikor beülsz a Rajz- és festőiskola diákjai elé te vagy a modell, te vagy a főszereplő. Mindenki veled van elfoglalva. Aztán megkéred őket, hogy tegyenek már be egy Eminem számot. És észreveszed, hogy a fókuszod átkerül rájuk, és egy olyan előadásnak vagy a nézője, amiben éppen téged festenek. A Mert olyan uncsi lenne nélkülem című konceptuális performanszban a nézők kipróbálhatják, milyen modell szerepben ülni, hazavihetik a róluk készült alkotásokat, és megismerhetik azokat a hölgyeket és urakat, akik javarészt civil foglalkozásuk szerint nem is festenek, és nem is rajzolnak, de akkor mit csinálnak?

Mi van akkor, ha nincs egy előre megírt, pontos forgatókönyv, hanem a performansz mindenkori résztvevői, az iskola tagjai és tanárai, illetve az épp aktuális modelljei döntenek arról, hogy a keretbe foglalt idő mivel is teljen el? A performansz során lehetőség nyílik arra, hogy néző és alkotó egy folyamatos szerepváltásnak tegye ki magát, de az is elképzelhető, hogy eszébe se jut senkinek efféle huncutság. Az esemény alatt nem mellesleg rajzok, festmények készülnek a nézőkről, melyeket elvihetnek magukkal.

Kik a performansz performerei: azok, akiket festenek, vagy azok, akik festenek? Milyen lesz az előadás íve, hol lesz benne feszültég, vajon elég érdekes lesz-e a dramaturgiája? Tud-e autentikus maradni a civil résztvevő a színpadon? Érdekes-e számunkra a másik ember története? Meghalljuk-e? Ez a performansz igyekszik minden betokosodott színházi szabályt felrúgni, mégis színháznak képzeli magát.

Fischer Balázs festőművésszel és Mohácsi András képzőművésszel Szántusz Noya Noémi a Jurányi Rajz- és Festőiskolában ismerkedett meg modell munkája során. Mind a közeg, mind a kontextus olyan inspirálóan hatott rá, hogy már az első pár alkalom után megszületett benne ennek a performansznak az ötlete. Ezt követően kérte fel a tagokat, és mestereiket Noya a közös alkotásra.