Téri Gáspár szerint izgalmas dolog haváriában észnél lenni #addigamíg / 5+1 kérdéses #maradjotthon interjú
Téri Gáspár szabadúszó előadóművész, a Grotesque Gymnastics kortárs-cirkusz-brigád alapítója és művészeti vezetője, az SZFE oktatója.
1. Hol vagy most, kivel, és hány napja?
Itthon vagyok, 41 napja. Azt mondták, nem szabad kimenni. Én meg szót fogadok. Laura is itt van. Tornázik éppen, és azt mondta, pizzát fog csinálni, de nekem ez gyanús, mert fogalma sincs, hogy kell pizzát csinálni. Mostanában túlzottan magabiztos, és mond néha fura dolgokat, de lehet, hogy eddig is mondott, csak én nem voltam itthon... Na mindegy.
2. Tudsz ott(hon) dolgozni? Mit csinálnál, ha ez most nem így lenne?
Ha ez most nem így lenne, akkor a Trafó nagytermében a trussról zuhannék hanyatt lefelé egy ronda, kék, 30-as érkezőszőnyegre, majd felállnék, és fújtatva anyáznék a tüdőmben rekedt fél leheletnyi levegő miatt. Aztán inkább megnéznénk egy másik jelenetet, olyat, amiben én nem csinálok semmit. Mondjuk a CyrHero-t, mert azon mindig röhögnöm kell.
3. Miben játszanál és kikkel, ha épp?
Április 23-án lett volna A kudarc anatómiája premierünk a Trafóban. Egy éve dolgozunk rajta, kihagyásokkal persze. Most kihagyunk még egy kicsit, de aztán novemberben tényleg bemutatjuk. Akárhogyan is, de bemutatjuk… Ez egy cirkusz előadás. A Grotesque Gymnastics másik alapítója, Bardóczy Ilka artista magnóra felmondott önvallomásán alapszik. 35 év története összefoglalva, kizárólag a sérüléseken és fizikai deficiteken keresztül. Könnyed, szórakoztató műsornak ígérkezik. Ami még lenne ebben az időszakban, az reggelente a Zéró tolerancia a Kerekasztallal (rendezte: Kárpáti Pál), a Díszelőadás a Trafó Klubban (rendezte: Kárpáti Péter) és a Promenád forgatás Boross Martinnal és a többiekkel.
4. Mi segít a napok túlélésében, kialakult valamilyen újfajta rutin?
Nincs szó semmiféle túlélésről. Vagy szerencsés vagyok, vagy tök hülye. Teljesen mást csinálok, mint amit egyébként csinálnék, de nekem ezzel nincs semmi problémám. Tanítani most is tanítok, szóval nem is igaz, hogy teljesen mást csinálok. Csinálok teljesen mást is, és csinálom ugyanazt is, másképpen. Négy évfolyamot tanítok az SZFE-n, amely ugye március közepétől szintén átállt az online oktatásra. Kidolgoztunk egy távoktatási struktúrát, a helyzethez igazított tartalommal és követelményrendszerrel. Mozgás oktatásról lévén szó, nem volt kézenfekvő, hogy mi a megfelelő megoldás, de sikerült nagyon jól alkalmazkodnunk. Szerintem a világ legizgalmasabb dolga a rendkívüli helyzethez alkalmazkodni, haváriában észnél lenni.
5. Mennyi időt töltesz online, hogy bírod?
Szerintem keveset. Hetente kétszer másfél órát szakmai konferencián, plusz az oktatás. De tanítás közben nem ülök a gépnél, csinálom a gyakorlatokat, együtt a többiekkel. Ott csak az a baj, hogy alig látok el a képernyőig, és olyan kicsik benne az emberek... Nehéz korrigálni, néha valakinél csak a lambériát látom, vagy egy tébláboló macskát a kanapén. Ezt például imádom az online bármiben, hogy felcserélődik az előtér-akciótér-háttér viszonylat. Néha a háttér a legaktívabb. Meg azt is szeretem, hogy egy csomó embernek láttam a lakását belülről, persze mindig ugyanazt a falfelületet, és van, akinek annyi mindene van felakasztva oda, hogy órákig el tudnám nézegetni, de szerintem ezt nem illik.
+1
Ha lenne egy futár, aki házhoz szállítana neked bármit, mit kérnél tőle?
Szalagcsiszolót! Az nagyon kellene még. Van egy rezgőcsiszolóm, de azt utálom. Mert bizsereg tőle a kezem két napig, és egyáltalán nem olyan hatékony, mint egy rendes szalagcsiszoló.
Szerkesztette: Miklós Melánia
