Kovács Emese időt ad mindennek #addigamíg / 5+1 kérdéses #maradjotthon-interjú
Kovács Emese (1991) táncos, a Ziggurat Project interdiszciplináris, térérzékeny társulat alapítótagja. A brnói Janáček Academy of Music and Performing Artson diplomázott, számos előadás közreműködője előadóként, társalkotóként itthon és külföldön, valamint az L1 Egyesület tagja.
1. Hol vagy most, kivel és mióta?
Az Örs vezér téren lakom, a hetedik emeleten egy kis erkélyes szobában, két lakótárssal együtt, és április 5-én van a 21. napja, hogy itthon vagyok.
2. Tudsz ott(hon) dolgozni? Mit csinálnál, ha ez most nem így lenne?
Jelenleg pályázatokat tudunk írni társulatunkkal, a Ziggurat Projecttel, meg tartani egymásban a lelket, közösen jógázunk, erősítünk. Ha nem ez lenne a helyzet, akkor előadásokra próbálnék, és a Budapest Bábszínház szervezésén dolgoznék, ahol jelenleg még fizetett szabadságon vagyok.
3. Miben játszanál, mit próbálnál, és kikkel?
Március végén lett volna a STELLA tánc&tech minifesztiválunk a Trafóban, ott táncoltam volna a Légszükségletben. Most Bot Ádámmal és Lakos Fannival próbálnám a Nagy az Isten... című produkciót a május 12-i premierre; ez egy olyan előadás, amely a performansz és a színház műfaja közötti nonverbális (vagy épp verbalitás előtti) fizikalitáson alapszik. A közeljövőben egy experimentális operában közreműködnék Hamburgban, amelyet Ingrid Hölzl performanszművész rendezne május 31-i bemutatóval. Illetve Brnóban az Orbita társulattal készülnék egy június 26-i bemutatóra. Ők a Ziggurathoz hasonló egyesület, három kortárstánc alkotó hozta létre, és szintén interdiszciplinárisan alkotnak.
4. Mi segít a napok túlélésében, kialakult egy újfajta rutin?
Rendszeresen jógázom, és a jóga elméleti részében is igyekszem most elmélyedni, egy női jóga oktatóképzést is végzek. Időt adok mindennek, és amikor valamihez kedvem támad, nekivágok azzal a lendülettel. Visszatértem a vogue és hiphop tanuláshoz, és kísérletezek az énekléssel, a hangommal is; ezek most nagyon érdekelnek. A napjaim rutinját pedig leginkább az adja, hogy segítek egy 89 éves néninek a házban, ahol lakom.
5. Mi a legjobb ebben az egészben?
A halogatott, újbóli kapcsolatfelvételek, a hosszú beszélgetések, a figyelem másokra, az elmélyülés, a szembenézés, az átértékelés, az önfejlesztés, az elengedés. Pozitívan élem meg az elcsendesedést, és hogy most lehet repkedni, úszkálni belül.
+1
Ajánlanál feltöltődésnek valamit, ami neked jól esett mostanában?
- Cixin Liu A Háromtest-trilógiáját;
- a kedvenc brnói dj-im online streamparti-sorozatát, ha már nagyon feszít a bezártság;
- a Friss Hús rövidfilmeket, amelyekből most többet elérhetővé tettek;
- és nagyon jól esett még a napokban a sajnos csak korlátozott ideig elérhetővé tett két Jan Martens-táncmű, a Sweat Baby Sweat és a The Dog Days Are Over.
Az Örs vezér téren lakom, a hetedik emeleten egy kis erkélyes szobában, két lakótárssal együtt, és április 5-én van a 21. napja, hogy itthon vagyok.
2. Tudsz ott(hon) dolgozni? Mit csinálnál, ha ez most nem így lenne?
Jelenleg pályázatokat tudunk írni társulatunkkal, a Ziggurat Projecttel, meg tartani egymásban a lelket, közösen jógázunk, erősítünk. Ha nem ez lenne a helyzet, akkor előadásokra próbálnék, és a Budapest Bábszínház szervezésén dolgoznék, ahol jelenleg még fizetett szabadságon vagyok.
3. Miben játszanál, mit próbálnál, és kikkel?
Március végén lett volna a STELLA tánc&tech minifesztiválunk a Trafóban, ott táncoltam volna a Légszükségletben. Most Bot Ádámmal és Lakos Fannival próbálnám a Nagy az Isten... című produkciót a május 12-i premierre; ez egy olyan előadás, amely a performansz és a színház műfaja közötti nonverbális (vagy épp verbalitás előtti) fizikalitáson alapszik. A közeljövőben egy experimentális operában közreműködnék Hamburgban, amelyet Ingrid Hölzl performanszművész rendezne május 31-i bemutatóval. Illetve Brnóban az Orbita társulattal készülnék egy június 26-i bemutatóra. Ők a Ziggurathoz hasonló egyesület, három kortárstánc alkotó hozta létre, és szintén interdiszciplinárisan alkotnak.
4. Mi segít a napok túlélésében, kialakult egy újfajta rutin?
Rendszeresen jógázom, és a jóga elméleti részében is igyekszem most elmélyedni, egy női jóga oktatóképzést is végzek. Időt adok mindennek, és amikor valamihez kedvem támad, nekivágok azzal a lendülettel. Visszatértem a vogue és hiphop tanuláshoz, és kísérletezek az énekléssel, a hangommal is; ezek most nagyon érdekelnek. A napjaim rutinját pedig leginkább az adja, hogy segítek egy 89 éves néninek a házban, ahol lakom.
5. Mi a legjobb ebben az egészben?
A halogatott, újbóli kapcsolatfelvételek, a hosszú beszélgetések, a figyelem másokra, az elmélyülés, a szembenézés, az átértékelés, az önfejlesztés, az elengedés. Pozitívan élem meg az elcsendesedést, és hogy most lehet repkedni, úszkálni belül.
+1
Ajánlanál feltöltődésnek valamit, ami neked jól esett mostanában?
- Cixin Liu A Háromtest-trilógiáját;
- a kedvenc brnói dj-im online streamparti-sorozatát, ha már nagyon feszít a bezártság;
- a Friss Hús rövidfilmeket, amelyekből most többet elérhetővé tettek;
- és nagyon jól esett még a napokban a sajnos csak korlátozott ideig elérhetővé tett két Jan Martens-táncmű, a Sweat Baby Sweat és a The Dog Days Are Over.
