Me&You = MYOUSIC
Három alkalommal járt korábban a Trafóban, újcirkuszi előadásokkal. Mennyiben más a MYOUSIC című önálló produkciója?
Az újcirkuszi előadásokban a látványosságot a vizualitás és művészi előadásmód jelenti, a MYOUSIC viszont egy utazás az egyén képzeletén keresztül.
Mi volt az előadás kiinduló ötlete?
Egy olyan előadást szerettem volna létrehozni, amelyben a hangoké a főszerep, és azokon keresztül bontakozik ki a történet, színészi jelenlét nélkül.
Vegyes műfajú, "hibrid" előadás, amit ön hang-szoborként nevez meg. Mit jelent ez pontosan?
Számomra sosem volt fontosak a pontos meghatározások és besorolások. Vannak dolgok, amelyeket szeretnék elmondani, és ezekhez megkeresem a legmegfelelőbb formát. Ezek alapján talán a színház műfaja áll a legközelebb ehhez a munkámhoz.
Évek óta tanulmányozza a hangok általi narratív struktúrákat, tanít is a zürichi egyetemen. Milyen történetet mesél el a MYOUSIC?
Központi témája a pillanat megélése, az itt és a most. Ebben az esetben ez az előadás - mint kitágított pillanat - megélését jelenti, ami magába foglal minden mást is. A teret, annak építészeti adottságait, történetét, rendeltetését; a közönséget, mint egységet és tömegdinamikát; az egyént a figyelmével, elvárásával és érzékenységével, valamint a művészt: a külsejét, és amit abba belelátunk vagy elvárunk tőle. De ott van a külvilág is, amit magunk mögött hagyunk, amikor becsukódnak az ajtók és kialszanak a fények. Ami ezután „történik”, az a nézők képzeletében íródik meg, az érzékelés jelen idejében.
Mi fogta meg Julian Sartorius jazzdobosban, és hogyan határozza meg az ő szerepét ebben a sajátos univerzumban?
Julian egy fantasztikus zenész, és tele van kíváncsisággal. A MYOUSIC-ban ő képviseli az embert, aki kapcsolatot teremt a világ dolgai között, hogy felfedezze és megértse azokat. Ebben a keresésben a ritmus van a segítségére, amivel összeköti a tér különböző elemeit, hogy mi, a közönség mindezt befogadhassuk, és megteremthessük benne a saját terünket.
Mit jelent a szójátékszerű cím?
Hogy valami új születhessen, térre és nyitottságra van szükség, önmagunk és a másik irányába is. A Me&You = MYOUSIC játékból adódó címmel azt szeretném sugallni, hogy sosem csak egy nézőpont létezik. Nincs jó és rossz, és az igazság, ami egy sokkal összetettebb valami, a többszólamúságból születik meg.
2016 óta sokat turnézik az előadás, s ha jól sejtem, nincs két egyforma este.
Az előadások és a turnézás segít abban, hogy jobban megértsem és elmélyítsem a saját műveimet. Megragadok minden lehetőséget, hogy fejlesszem a darabokat, és kitegyem őket új formáknak, szituációknak és találkozásoknak.
Mit szeret ebben az előadásban a leginkább: a beépítést, a nézők érkezését, a színpadi történéseket vagy a tapsot?
Sosem tudjuk, mikor fog megtörténni a csoda: egy váratlan pillanatban kinyílik a képzelet ajtaja, és az ember valami újat és meglepőt fedez fel. Pontosan ezekért a pillanatokért szeretem a munkámat.
Ki az ideális befogadó? Hogyan ajánlja a Trafó nézőinek az előadást?
A darab nem kíván előzetes tudást, vagy különleges nyelvtudást a néző részéről, kizárólag kíváncsiságot önmaga és a külvilág felé. Mindenkit szeretettel várunk.
Dimitri de Perrot (Fotó: Augustin Rebetez)
Fordítás: Sándor Anna
