Kényes egyensúly (Veszély)
Látogatható: 2026.01.23 – 03.22.
Kiállító művészek:
Erdély Miklós
Borsos Lőrinc, Brückner János, Czene Márta, Csörgő Attila, Fridvalszki Márk, Andreas Fogarasi, Gróf Ferenc & Gyenes Zsófia, Horváth Gideon, Lőrincz Réka, Martin Piaček, Monhor Viktória, Pacsika Rudolf, Pátkai Rozina, Regős Benedek, Société Réaliste (Gróf Ferenc & Jean-Baptiste Naudy), Sugár János, Vándor Csaba, Várnagy Tibor
Kurátor: Szalai Borbála
Vernisszázs: 2026.01.23. (péntek)
19:00, Trafó Galéria
A kiállítás Enyedi Ildikó filmrendező, forgatókönyvíró (videón felvett) szövegével nyílik meg
20:00, Trafó Nagyterem
Performansz-előadások és zenei performansz: Gróf Ferenc: Banktitok; Monhor Viktória: Mi újság?, EM90 Zenekar (Pátkai Rozina, Melykó Richárd, Bácsi Barnabás, Németh Dániel)
További részletek
Finisszázs: 2026.03.30
Záró performansz: SZ.A.F. (Fischer Judit & Mécs Miklós)
A kiállításra és az eseményekre a belépés ingyenes.
A kiállítás ilyen értelemben nem több annál, mint hogy egy jelszóhoz vagy kijelentéshez hasonlóan felmutatja Erdély Miklós üveglapokból felépített installációinak legmonumentálisabb darabját, a Kényes egyensúly (Veszély) című, eredetileg Krakkóban 1981-ben bemutatott environmentet. Ezen túl, illetve ezáltal igyekszik kimozdítani a hazai és a közép-kelet európai neoavantgárd e korszakos jelentőségű alkotójának életművet abból a ránehezedő pozícióból, mely érinthetetlenné és ezáltal láthatatlanná teszi, valamint Erdély Miklós szellemi és művészi örökségére reflektáló kortárs művek bemutatásával azt is vizsgálja, hogy Erdély szellemi öröksége milyen módon él tovább.
A kiállítás minden eleme egy-egy kétes kimenetelű kísérlet tehát, mely olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy rekonstruálható-e egy olyan mű, amely ilyen erősen a művész személyes jelenlétén alapul, és mely megvalósíthatósága nemcsak bizonytalan, de kifejezetten veszélyes is; hogy az eredetileg Lengyelországban 1981-ben, egy hónappal a hadiállapot bevezetése előtt bemutatott mű miként rezonál a ma társadalmi, politikai valóságával; vagy hogy megszólaltatható-e még ma Erdély Miklós szellemi és művészi öröksége.
1981-ben, az environment megvalósulása előtt néhány hónappal az ELTE Esztétika Tanszékén elhangzott előadásában Erdély arról beszélt, hogy a neoavantgárd mozgalomhoz kapcsolódó forradalmi energiák, melyek az 1968 körüli diáklázadások körül érték el tetőfokukat, azóta jelentősen elcsendesedtek. “...csak egyetlen halk tremoló hallatszik még – nevezzük így -, a poszt-neoavantgárd elvékonyuló működése. Ez a halk tremoló azonban kétségessé teszi, hogy valóban vége van-e a zenedarabnak.”[2]
Erdély ezt a tremolót, ezt a művészeti elvékonyodást 1981-ben csak átmeneti állapotnak látta, és azt gondolta, hogy idővel ezen túllépve, ezt az állapotot „…az igény leleményessége valahogy meg fogja tudni kerülni, a lényegivel való érintkezés lehetőségére majd rátalál, és ami elévült, az valami új felismerés fényében, de legalábbis reményében veszti el érvényét.”[3] Az Optimista előadás e sokat ígérő jövőképének az elérkezése kétséges, de azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy valami még ma is hallható a halk tremoló lüktetéséből.
[1] Sebők Zoltán: Új misztika felé – Beszélgetés Erdély Miklóssal – HÍD (Novi Sad) 1982/3. 366. o. https://artpool.hu/Erdely/sajto/Sebok.html
[2],[3]
Erdély Miklós: Optimista előadás, 1981. In: E. M.: Művészeti írások
(Válogatott művészetelméleti tanulmányok I.). Szerk.: Peternák Miklós.
Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1991. 133-147.
A rekonstrukció szakmai vezetője: Szőke Annamária, művészettörténész
A nyílt pályázatot elbíráló zsűri tagjai: Erdély Jakab, képzőművész, art director, Erdély Miklós unokája; Hornyik Sándor, művészettörténész, MTA BTK Művészettörténeti Intézet, Szalai Borbála, művészettörténész, a kiállítás kurátora
Támogatók: NKA, Káli Kövek
Fotó kredit: Erdély Miklós: Kényes egyensúly (Veszély), 1981.11.13. (environment, a The IX. Cracow Meeting keretében Pawilon Wystawowy, Krakkó, Lengyelország) Fotó: Ryszard Bobek © Erdély Miklós örökösei, Ryszard Bobek
