Tárlatvezetés Kőhalmi Péter művészettörténésszel és kiállító művészekkel
2026. március 17-én 18 órától Kőhalmi Péter művészettörténész, valamint Monhor Viktória, Pacsika Rudolf, Vándor Csaba és Horváth Gideon képzőművészek tartanak tárlatvezetést a Kényes egyensúly (Veszély) című kiállításon.
A program ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Kényes Egyensúly (Veszély)
Látogatható: 2026.01.23 – 03.22.
Kiállító művészek:
Erdély Miklós
Borsos
Lőrinc, Brückner János, Czene Márta, Csörgő Attila, Fridvalszki Márk,
Andreas Fogarasi, Gróf Ferenc & Gyenes Zsófia, Horváth Gideon,
Lőrincz Réka, Martin Piaček,
Monhor Viktória, Pacsika Rudolf, Pátkai Rozina, Regős Benedek, Société
Réaliste (Gróf Ferenc & Jean-Baptiste Naudy), Sugár János, Vándor
Csaba, Várnagy Tibor
A kiállítás ilyen értelemben nem több annál, mint hogy egy jelszóhoz vagy kijelentéshez hasonlóan felmutatja Erdély Miklós üveglapokból felépített installációinak legmonumentálisabb darabját, a Kényes egyensúly (Veszély) című, eredetileg Krakkóban 1981-ben bemutatott environmentet. Ezen túl, illetve ezáltal igyekszik kimozdítani a hazai és a közép-kelet európai neoavantgárd e korszakos jelentőségű alkotójának életművet abból a ránehezedő pozícióból, mely érinthetetlenné és ezáltal láthatatlanná teszi, valamint Erdély Miklós szellemi és művészi örökségére reflektáló kortárs művek bemutatásával azt is vizsgálja, hogy Erdély szellemi öröksége milyen módon él tovább.
A kiállítás minden eleme egy-egy kétes kimenetelű kísérlet tehát, mely olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy rekonstruálható-e egy olyan mű, amely ilyen erősen a művész személyes jelenlétén alapul, és mely megvalósíthatósága nemcsak bizonytalan, de kifejezetten veszélyes is; hogy az eredetileg Lengyelországban 1981-ben, egy hónappal a hadiállapot bevezetése előtt bemutatott mű miként rezonál a ma társadalmi, politikai valóságával; vagy hogy megszólaltatható-e még ma Erdély Miklós szellemi és művészi öröksége.
1981-ben, az environment megvalósulása előtt néhány hónappal az ELTE Esztétika Tanszékén elhangzott előadásában Erdély arról beszélt, hogy a neoavantgárd mozgalomhoz kapcsolódó forradalmi energiák, melyek az 1968 körüli diáklázadások körül érték el tetőfokukat, azóta jelentősen elcsendesedtek. “...csak egyetlen halk tremoló hallatszik még – nevezzük így -, a poszt-neoavantgárd elvékonyuló működése. Ez a halk tremoló azonban kétségessé teszi, hogy valóban vége van-e a zenedarabnak.”[2]
Erdély ezt a tremolót, ezt a művészeti elvékonyodást 1981-ben csak átmeneti állapotnak látta, és azt gondolta, hogy idővel ezen túllépve, ezt az állapotot „…az igény leleményessége valahogy meg fogja tudni kerülni, a lényegivel való érintkezés lehetőségére majd rátalál, és ami elévült, az valami új felismerés fényében, de legalábbis reményében veszti el érvényét.”[3] Az Optimista előadás e sokat ígérő jövőképének az elérkezése kétséges, de azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy valami még ma is hallható a halk tremoló lüktetéséből.
[1] Sebők Zoltán: Új misztika felé – Beszélgetés Erdély Miklóssal – HÍD (Novi Sad) 1982/3. 366. o. https://artpool.hu/Erdely/sajto/Sebok.html
[2],[3]
Erdély Miklós: Optimista előadás, 1981. In: E. M.: Művészeti írások
(Válogatott művészetelméleti tanulmányok I.). Szerk.: Peternák Miklós.
Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1991. 133-147.
Képkredit: Erdély Miklós: Kényes egyensúly (Veszély), 1981. november 13. (environment, a The IX.
Cracow Meeting keretében Pawilon Wystawowy, Krakkó, Lengyelország), fotók: Ryszard
Bobek, Jacek Szmuc, Stefan Zbadynsk. Eredeti nagyítások: Enyedi Ildikó tulajdona, Beke
László tulajdona, Erdély Miklós hagyatéka | Trafó Galéria, 2026 | fotó: Biró Dávid
