Furcsa és szellemes – mint egy jó Chris Haring.

A százegy éve alapított weimari Bauhaus design felfogásában és építészeti koncepciójából inspirálódott előadók a „forma követi a funkciót” sokat vitatott elvét eléggé szó szerint vették, miközben szét is szedik a dogmát a színpadon. A tér neoncsíkokkal elválasztott, kilenc részre osztott négyzetháló a nyolc előadóval, akikhez hangokat, zajokat rendelnek hozzá, mondjuk levélzizegést, vagy betonfelületek surlódását, gyakori érzéki csalódást okozva. A térfoglalás, az egyre bonyolultabb zajbuborékok és a nyolc táncos közös, illetve magányos mozgása mind hangsúlyos, egységük rengeteg irányból és többféle szinten köti le a figyelmet és az érzékelést. Kávéra fel, ne lankadjunk, pörögjön az agy!


A Liquid Loft társulatot 2005-ben alapította Chris Haring koreográfus, Andreas Berger zenész, Stephanie Cumming táncos és Thomas Jelinek dramaturg. Az előadásaikban és installációikban ötvözik a kortárs táncot más kortárs műfajokkal és területekkel – vizuális művészekkel, filozófusokkal, írókkal, színészekkel, táncosokkal dolgoznak együtt. „Ez a közös gondolkodás meg is látszik a darabok témafelvetésén, dramaturgiai kidolgozottságán, nyitott szemléletén. Egyszerűen érződik a Liquid Loft munkáin, hogy micsoda csapatmunka, mennyi agyalás, milyen körültekintő problémafeltárás előzi meg a projekteket.” (Králl Csaba, ÉS.hu)

A Trafóba sokadjára visszatérő társulat (Fremdkörper 2006, Talking Head 2013, Deep Dish 2014) táncelőadásaiban a technikai vívmányok mindig integráns elemek. Különleges vizuális nyelvükkel, kiváló színpad- és díszlettervükkel Liquid Lofték sok nemzetközi elismerést nyertek el, például a 2007-es Velencei Biennálén a legjobb előadásnak járó Arany Oroszlán-díjat.