A fejetlen nőalak, a McDonald’s előtt ülő költő, az évfordulós Lenin. Egyiket lebontották, a másik új nevet és identitást kapott, a harmadiknak kérdéses a sorsa. Hogyan változik a szobrok kapcsolata egy várossal és annak lakóival, ahogy a politika és a történelem alakítja a sorsukat. Kelemen Kristóf egy szubjektív, online idegenvezetés során mutatja be a szülővárosa, Pécs szobortörténeteit, amelyek izgalmasan fonódnak össze a magyar történelem és a személyes életútja eseményeivel. A műfajilag sokszínű, a dokumentumszínház, a városi séták és az influenszervideók stílusát ötvöző produkció középpontjában a közösség, a hatalom és a kollektív emlékezet kérdései állnak, miközben a virtualitásban elmosódnak a valóság határai. 

Szabadságszimbólumként magasodik egyik legszebb városunk, a „kultúra fővárosa”, Pécs fölé egy fejetlen, absztrakt nőalak: Niké szobra. 1975-ben a felszabadulás harminc éves évfordulójára állítottuk, annak emlékére, hogy a szovjetek felszabadítottak minket, hogy aztán majdnem fél évszázadra gyarmatosítsák az országunkat. A munkásmozgalmi szobrot közadakozásból finanszíroztuk, a talapzatát pedig Pécs lakosaival együtt társadalmi munkában építettük, mindenki szabad elhatározásból – egy terjeszkedő város fölött, ahol a szén- és uránércbányászatnak köszönhetően váltak adottá a kulturális fejlődés szabad lehetőségei is.

A szobrot a görög származású szobrász és szocialista bajtársunk, Makrisz Agamemnon álmodta meg, aki szabadon élhetett és alkothatott Magyarországon, miután menekültként befogadtuk. Majd a rendszerváltás után felszabaduló nemzetünk polgárai közül páran a „Ruszkik mars haza” feliratot festettük a szoborra, páran elbontottuk az eredeti kontextusra emlékeztető évszámokat, egyes politikai pártok tagjaiként pedig a lebontását követeltük – végül csak a Lenin szobrot sikerült eltakarítanunk. Miközben a vadkapitalizmus szabadságában a sorra bezáró bányák miatt sok ezer társunkat szabadítottuk meg a megélhetésétől (hogy pár évtized múltán szélsőjobbról teremtsünk nekik új közösségtudatot), Niké szobrát a maga csodás pécsi panorámájával továbbra is szívesen választottuk első randevúink helyszínéül, az utóbbi időben pedig új funkcióját is felfedeztük: szakadék fölött álló talapzatán fiataljaink bátorságpróbák során bizonyítják, hogy ők ugyanolyan szabadok, mint a szüleik és a nagyszüleik voltak. A Görögből importált Niké pedig a magasból tovább figyel minket.

A Niké Kelemen Kristóf negyedik bemutatója a Trafóban, amelyben saját szülővárosával, annak eltűnőben lévő történeteivel foglalkozik. A szerzőként is jegyzett, 2018-ban bemutatott Megfigyelőkért megkapta a Kortárs Magyar Dráma-díjat, az előadást jelölték Halász Péter-díjra, a Színikritikusok Díját két kategóriában nyerte el: megosztva, mint legjobb új magyar dráma és mint 2018 legjobb független színházi előadása.

A Niké és az Éneklő fiatalok (Böröcz Judit-Pálinkás Bence György-Szigeti Máté) c. előadások közös est keretében láthatók. Az élénk nemzetközi érdeklődést kiváltó, számos fesztivált megjárt Magyar akác alkotópárosa két különálló, mégis sok szállal kapcsolódó munkával jelentkezik a Liberty fesztiválon.

Double Bill - 1 este 2 előadás: ha a kosaradba teszel mindkét előadásra 1-1 jegyet, akkor kedvezményes áron, 2x2400 Ft helyett 2x1700 forintért nézhető meg a két darab. A Double Bill jegyvásárló linkje elérhető itt.

Koncepció, előadó: Kelemen Kristóf
Operatőr: Vincze Alina
Produkciós vezető: Böröcz Judit
Külön köszönet: Kovács Anett, Sterner Ildikó, Kelemen Dezső

Produkció: Trafó Kortárs Művészetek Háza
Támogatók: FÜGE Produkció, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

A produkció a Liberty nemzetközi együttműködés keretében az Európai Unió Kreatív Európa Programjának támogatásával jött létre.