A Kereső

A Kereső bolyongásra van ítélve, nem valamiféle végső cél felé halad, figyelme magára az útra és az azon való navigálásra irányul. Útja során információkat gyűjt, tájékozódik, szétszedi, majd újrarendezi a jelen lenyomatait. Kiszűri mindazt, ami felesleges, ami hamis, ami megtévesztő, ami bármilyen érdek nyomán jött létre, kiszűri a valótlant, vagy azt, ami a valóságnál is valóságosabbnak tűnik. Keresi azt, ami a tények és a jelenről beszámoló tudósítások háttérben húzódik, mindazt, ami a leírtak mögött és a sorok között olvasható.

Bár a Kereső biztonságosan tájékozódik a jelenben, tudása és tájékozódását segítő döntési mechanizmusai mégsem őrizhetőek meg a jövő számára másként, mint kiüresedett rítusokként. Mi olvasható majd ki ezekből a funkciójukat vesztett mozdulatsorokból és rítusokból? Vajon a jövő Keresői képesek lesznek-e arra, hogy olvassák saját múltjukat?

Katarina Šević és László Gergely kiállításán a művészek által külön-külön vagy – néhol más társalkotókkal is együttműködve – közösen készített különböző műfajú művek egy diorámába rendeződnek, melynek középpontjában a tudás rendszerezésének, a jelen megőrzésének, valamint a múlt utólagos olvasásának olyan lehetőségei jelennek meg, melyek a konkrét tartalomtól ellépve apró mozdulatsorokban, hétköznapi gesztusokban, hangokban vagy szubtilis megközelítésekben ragadhatóak meg.

Katarina Šević Vihar az archívumban című művének kiindulópontja a belgrádi rádió több mint hét évtizedes múltra visszatekintő hírarchívuma. A több mint ötmillió újságcikket magában foglaló archívum elemeit a rádió munkatársai válogatták és vágták ki helyi újságokból, majd egy komplex struktúrába rendszerezték ezeket. Bár az archívum alapját a politikai és ideológiai tényezők által befolyásolt sajtóban megjelent cikkek, és az archivisták szubjektív szelekciói jelentik, létrehozásának fő célja mégis az volt, hogy minél pontosabban és objektívebben dokumentálja a valóságot és őrizze meg azt a jövő számára. A videó a válogatás és archiválás folyamatához kapcsolódó mozdulatokat, hangokat és anyagokat vegyíti az archivisták munkáját újrajátszó felvételekkel. Az archiválás folyamata mint gondolkodásunk és tevékenységeink formálódását fizikailag is megjelenítő tevékenység jelenik meg, egy olyan elavulttá és fölöslegessé vált tettként, mely mára elvesztette funkcióját, és így csak mint egy rítus képes megőrizni valamit abból a világképből, amihez eredetileg kapcsolódott.

László Gergely Bátki Viktor brácsaművésszel és zeneszerzővel közösen készített Tektor kvartett című videójában egy ismerősnek ható tájban emberek kezükben fémdetektorokkal bolyonganak. A véletlenszerűnek és céltalannak tűnő utakat a detektorok csipogása kapcsolja össze. A videó során az egész rét hangszerré válik, a föld felszíne alatt megbúvó háborús törmelékeket és a múlt egyéb láthatatlan maradványait feltérképező detektorok hangjai pedig egy komplex zenei kompozícióvá rendeződnek.

László Gergely és Katarina Šević közös videóművének főszereplője egy katonai ruhák darabjaiból összevarrt jelmezt viselő karakter, aki Budapest utcáin bolyong, próbál tájékozódni az őt körülvevő világban és felépíteni valamit azokból a darabkákból, amiket útja során talál.

A múlt törmelékeiből, kis cetlijeiből, széttöredezett lenyomataiból és apró fragmentumaiból a kiállításban egy új egység jön létre, mely a fiktív és a valóságos határait is elmosva őrzi meg a múlt egy olyan elemét, mely konkrét tények és történések nélkül mégis a tudás rendszerezéséhez és valóságunk megértéséhez kapcsolódik. Ezek a lenyomatok és rítusok pedig hasonlóképpen őrzik magukban múltjukat, mint ahogy egy fantomfájdalom rejt magában valamit abból, ami már rég elveszett.

Együttműködők: Tilmann Dehnhard, Pablo Ferro Živanović, Antje Tina Lass, Pohárnok Gergely, Ripli Gábor, Sarkadi András, Simon Balázs, Sőrés Zsolt, Szilágyi Kornél
Külön köszönet: Archive Dokumentacija Radio Beograd, Raphaël Grisey, Mezős Balázs, Dragana Milosavljević, Pap Dávid (FabLab), Pohárnok Gergely, Simon Balázs, Sipos Dániel, Uliczki Soma

Sajtó:

Támogatók: NKA, Káli Kövek