Megnyitó: 2026. szeptember 18. péntek, 18 óra

Látogatható: 2026. szeptember 19. – november 8.

A Vidék-város viszonyok összművészeti fókusz része.

A Cooking Sections első egyéni kiállítása Magyarországon, Hannah Landecker tudománytörténésszel együttműködésben arra hív, hogy újragondoljuk a sertésekhez és az állattenyésztéshez fűződő viszonyunkat. Egy lakásra emlékeztető térben egy polifónikus hanginstallációval mutatnak rá arra, hogyan fonódnak össze mindennapi életünk láthatatlan infrastruktúrái – a fogkrémtől az antibakteriális falpanelekig – a nagyipari sertéstenyésztés építő-, kozmetikai és vegyiparban felhasznált melléktermékeivel.

A Cooking Sections (Daniel Fernández Pascual és Alon Schwabe) projektjei az élelem szűrőjén keresztül figyelik meg, kutatják és elemzik átalakulóban lévő tájainkat, a nagyipari élelmiszertermelés metabolikus hálózatait, valamint a klímaváltozás étkezésre gyakorolt hatásait a művészet, az építészet, az ökológia és a geopolitika határterületén. Legújabb, Hannah Landecker tudománytörténésszel együttműködésben végzett többéves kutatáson alapuló kiállításuk a nagyipari állattenyésztéssel, illetve a sertésekkel való viszonyunk újragondolására késztet bennünket.

A komoly ökológiai kockázatot hordozó nagyipari sertéstenyésztés jelentőségét elsősorban élelmezési szempontból gondoljuk számottevőnek. Ugyanakkor ezek a telepek nem csupán húskészítményeket állítanak elő – működésük szorosan összefonódik az építőiparral, a vegyiparral, a gyógyszeriparral, a kozmetikai és a biotechnológiai iparral is. A melléktermékek feldolgozása során az állatok egyes szerveit, szöveteit és különféle hormonokat is kinyernek az állatokból – például inzulingyártáshoz vagy véralvadásgátlók előállításához. Ami az állati testekből megmarad, azt pedig az építőipar hasznosítja tovább – a szuperhidrofób bevonatoktól az illesztésmentes felületekig, a cementet folyékonyabbá tevő adalékoktól antibakteriális falpanelekig ölelnek körül bennünket a sertéstenyésztés melléktermékei. Ezek az anyagok meghatározó szerepet játszottak az építészeti környezet esztétikájának alakulásában; segítenek szigetelni az épületeket, puhítják ruháinkat, biztosítják a közlekedés „súrlódásmentességét”, fogkrémeink viszkozitását, hidratálják és feszesítik a bőrünket, és könyebben lenyelhetővé teszik a fájdalomcsillapító kapszulákat. Az elmúlt évszázad során így közvetett módon a nagyipari állattartás és a feldolgozóipar egyre inkább kijelöli azt is, hogyan látjuk és érzékeljük a világot és benne magunkat. 

A Trafó Galériában egy lakásra emlékeztető térben, különféle tárgyakon keresztül egy olyan történet bontakozik ki, mely hangot ad a mindennapi életünket meghatározó, mégis láthatatlan infrastruktúráknak. A bútorok, használati cikkek és épületelemek polifonikus kórusa mesél arról, hogy miként lényegülnek át a sertések testei a környezetünkben megjelenő anyagokká, illetve, hogy ez a folyamat hogyan hat vissza a sertések testére és arra az iparra, ami előállítja ezeket.

Az elsőként a dániai Køge-ban található MAPS - Museum of Art in Public Space-ben bemutatott kiállítás kapcsolódik a Cooking Sections és a Trafó hosszútávú, Becoming CLIMAVORE (Klímaevők) című együttműködéséhez. A klímaválság nemcsak a megszokott négy évszak átalakulását okozza, hanem a termelési szezonokét is. Ezt használja kiindulópontként a kollektíva 2015 óta zajló Klímaevők projektje, amivel a mezőgazdasági gyakorlatok és az étkezési kultúránk radikális átalakítását sürgeti. Ehhez új „szezonokat” vezetnek be, amikkel egyfelől a legfontosabb lokális ökológiai problémákra hívják fel a figyelmet, másfelől, partnerségben különféle művészeti intézményekkel, regeneratív megoldásokat és alternatívákat kutatnak.

A Cooking Sections kollektívát 2013-ban alapította Daniel Fernández Pascual és Alon Schwabe Londonban. Projektjeik többek között a londoni Tate Britain, a Serpentine Galleries, a santanderi Centro Botín, az isztambuli SALT és a stockholmi Bonniers Konsthall, a Pittsburgh-i Carnegie Museum of Art, a párizsi Lafayette Anticipations, a berlini HKW, a londoni Delfina Foundation, a Taipei Biennále, az 58. Velencei Biennále, a Sanghaji Biennále, a Los Angeles-i Public Art Triennále, a Sharjah Építészeti Triennále és a Sharjah Művészeti Biennále, a Performa17, a Manifesta12, a Folkestone Trienniale és a New Orleans Triennálé kiállításain voltak láthatóak. 2021-ben Turner-díjra jelölték őket, a 2019-es Future Generation Art Prize különdíjasai, társadalmilag elkötelezett praxisukért jelölték őket a Visible Awardra.

Támogatók: Acción Cultural Española (AC/E), British Council, Nemzeti Kulturális Alap, Káli Kövek