Abszurd létkisérletek fejünkre borított vödörrel, félúton David Lynch és René Magritte között.

Egy furcsán sötét, de vidám térben haladunk feladatról feladatra: a zsonglőr vakon kísérletezik csupa törékeny dologgal, leginkább a véletlennel, kalauza a közönség, hasonmása pedig az ellenfele. Lehet-e tányérokat botokon lóbálni, téglákból és üvegekből bokszkesztyűvel várat építeni, mindezt vakon, egy vödörrel a fejünkön?

Egy csipetnyi belga szürrealizmussal ellenállhatatlanul bevon a néha izgalmas, néha nagyon vicces, néha kísérteties pusztítás. A kihívások kudarcra ítéltnek tűnnek, de ha a katasztrófára készülünk fel, akkor a legrosszabb verzió sosem biztos! És semmi se állíthatja meg a dolgok menetét, ha már…

Az előadást Peter Fischli és David Weiss svájci művészek 1987-es híres kísérleti filmje inspirálta, a Der Lauf der Dinge (A dolgok menete). A harmincperces kisfilmben a tárgyak mozgása láncreakcióba lép egy gyárépületben, robbanások, tűz, dominószerű eseménysorok, amik, ha már egyszer beindultak, meg nem állíthatók - egy szereplők nélküli színház.

A két zsonglőr, Guy Waerenburgh és Baptiste Bizien, közel két évtizede fordul meg különböző neves újcirkuszi társulatukban, hogy most elkészítse saját kattanását. Az ernyőszervezetük, a Le Cirque du Bout du Monde egy több lábon álló intézmény: egy cirkusziskola, akik Lille környékén foglalkoznak szociális programokkal és előadásokkal, illetve társulati működéssel egyaránt több mint 26 éve.