A fájdalom már csillapodott, az emlékek megkoptak, az élet szalad előre, minden nap vele, mármint a hiányával, így megy ez már húsz éve. Mégis izgat ennek a kihívásnak a lehetetlensége. Tavaly nyáron történt, hogy egyszer csak futás közben bevillant egy írói játék. A könyörtelen betegségből adódó dramaturgiai utazás. Nem bírtam ellenállni. Aztán a játék hamar átváltozott, szobafogság lett belőle, nem mozdulhattam ki, amíg meg nem találtam a megfelelő szavakat. Sosem kerestem ennyi ideig egy mondatot, egy kérdést, egy választ. Hogy lehet halálhírt hitelesen közölni színpadon? Hovogyavan? Vavajovon sivikeverüvül?”
(Pass Andrea)
A tökéletes látás fokozatosan fejlődik ki a születésünket követő hat-nyolc hónap alatt. Eleinte az agy még nem képes feldolgozni az érkező vizuális információkat. Ahogy telnek a hónapok, az agy fejlődésével nő az éleslátás távolsága is, mondhatjuk, rázúmolunk a minket fogadó világra. Megtanulunk járni és szép lassan minden ingert megismerünk. Jó esetben megszeretjük az életet és nem tudunk a szépségével betelni. Van azonban egy betegség, ami az életünk végéhez vezető úton fokozatosan visszaveszi a befogadásra alkalmas érzékeket. Főszereplőnk, Endre, lépésről lépésre távolodik el attól a csodától, amit annyira nehéz elengedni.
„Az úgynevezett „felnőttszínházi” alkotók közül, jelentsen ez bármit is, Pintéren kívül ma talán csak Schilling Árpádot foglalkoztatja kitartóan a felnőtt- gyerek viszony. És Pass Andreát. Akinek megközelítése és színházi hangja egyaránt személyes és saját. És bátor: maga írja és maga rendezi előadásait. Szerzői színházat csinál, mint nálunk olyan kevesen.”
(Herczog Noémi, Élet és Irodalom)
Író, rendező: Pass Andrea
Szereplők: Hajdu Szabolcs, Kárpáti Pál, Pallag Márton, Pető Kata, Petrik Andrea, Réti Adrienn
Zenészek: Keresztes Gábor, Csizmás András, Szabó Sipos Ágoston
Zene: Freakin’ Disco
Díszlettervező: Devich Botond
Jelmeztervező: Pető Kata
Jelmeztervező asszisztens: Vincze Dorottya
Fénytervező: Hlinka Móni
Hangtechnikus: Kovacsovics Dávid
Rendezőasszisztens: Rezek Bori
Külön köszönet: Ascher Tamásnak, Garai Juditnak, Lengyel Annának, Pintér Bélának.
A dráma az Örkény István drámaíró pályázat támogatásával készül.
"Rendkívül érdekes körülmény az Eltűnő ingerek című előadás rendezése során az a tény is, hogy ebben az esetben rendező rendez rendezőt."
"Ez a legdokumentaristább darab a többi közül, miközben van egy nagyon erős költői síkja is." - Pass Andrea
"Nem kreál bűnbakot, nem vádaskodik, de azért megalkot egy magyarázatot." - Jászay Tamás kritikája
Kevés olyan előadást látni magyar színpadon, mint amilyen Pass Andrea rendezése, a Trafóban játszott Eltűnő ingerek. Kortárs magyar szerző darabja – eleve fehér holló. Filmes effektekkel ennyire intenzíven operáló, friss, modern rendezés – utoljára talán Bodó Viktor emlékezetes ledarálnakeltűntemje volt hasonló élmény. Hajdu Szabolcs letaglózó alakítást nyújt a víziókkal viaskodó apa szerepében: nincs olyan magyar színész, aki ezt a karaktert jobban életre tudta volna kelteni, mint ő, az Ernelláék Farkaséknál, a Biblioteque Pascal, a Fehér tenyér rendezője. Egyszerű vonalvezetésű sztorija ellenére az Eltűnő ingerek erőteljes és izgalmas színházi élmény, a nézőtér nagy része nyelte utána a könnyeit.
Bagossy László, az Örkényben bemutatott Secondhand egyik rendezője szerint a darab a zsarnokságnak, az igazságtalanságnak és a szenvedésnek a különböző mintázatait mutatja meg, amelyek univerzálisak. Pass Andrea arról is mesél, mennyiben segít a saját személyes múltjának feldolgozásában az általa írt és rendezett Napraforgó. Závada Pál, az Egy piaci nap című regény írója kifejti, hogy a szerzők általában nem járnak rosszul, ha A Mohácsi-testvérek hozzányúlnak a műveikhez: ezért is örült nagyon annak, hogy előadás készült a regényéből.
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
 |
Budapest Főváros Önkormányzata |
 |
EMMI-Emberi Erőforrások Minisztériuma |
 |
FÜGE Produkció |
 |
Staféta program |
"Apám halála után újra meg kellett tanulnom élvezni a zenét"