Stroboszkóp használata miatt az előadás megtekintését terhes anyáknak, epilepsziásoknak, valamint pace-makerrel rendelkezőknek nem javasoljuk.
"Szeretkeznek, ölnek és magányosak. Felismerhetővé pedig csak akkor válnak, mikor megszabadulnak a maskarájuktól, amitől megszabadulni lehetetlenség. Hiszen az egész világ egy divatbemutató. […] Frenák kritikája mindig ül - és mindig megrázó." (Fidelio)
A 15 éves Frenák Pál Társulat 1999-ben mutatta be Tricks & Tracks című előadását. A legendás és korszakalkotó produkció alapgondolata azonban most aktuálisabb, mint valaha. Az egykor és a most összeér, a fehér, üres felületre új vonalakat, új jeleket rajzolt a társulat, nem felejtve, hanem továbbgondolva a múltat. A Tricks & Tracks 2. egy szándékoltan ironikus, kegyetlen és provokatív előadás: a szereplők karakterekből karakterekbe bújnak, levetkőzik saját magukat, majd visszabújnak saját, kreált szerepeikbe. Testük valós nyomokat hagyva hol egymáshoz, hol a sterilen fehér felületekhez csapódik, ütköznek és kapaszkodnak, mohón kutatva a másik jelenlétét.
„Nagyon izgalmasnak találom, hogy az új produkcióban a régóta velem dolgozó táncosok bizonyos szerepeken belül szembesülnek a 15 évvel ezelőtti önmagukkal, a már levetett, elhagyott szerepeikkel.” (Frenák)
nzspr
"Szeretkeznek, ölnek és magányosak. Felismerhetővé pedig csak akkor válnak, mikor megszabadulnak a maskarájuktól, amitől megszabadulni lehetetlenség. Hiszen az egész világ egy divatbemutató. […] Frenák kritikája mindig ül - és mindig megrázó." (Fidelio)
A 15 éves Frenák Pál Társulat 1999-ben mutatta be Tricks & Tracks című előadását. A legendás és korszakalkotó produkció alapgondolata azonban most aktuálisabb, mint valaha. Az egykor és a most összeér, a fehér, üres felületre új vonalakat, új jeleket rajzolt a társulat, nem felejtve, hanem továbbgondolva a múltat. A Tricks & Tracks 2. egy szándékoltan ironikus, kegyetlen és provokatív előadás: a szereplők karakterekből karakterekbe bújnak, levetkőzik saját magukat, majd visszabújnak saját, kreált szerepeikbe. Testük valós nyomokat hagyva hol egymáshoz, hol a sterilen fehér felületekhez csapódik, ütköznek és kapaszkodnak, mohón kutatva a másik jelenlétét.
„Nagyon izgalmasnak találom, hogy az új produkcióban a régóta velem dolgozó táncosok bizonyos szerepeken belül szembesülnek a 15 évvel ezelőtti önmagukkal, a már levetett, elhagyott szerepeikkel.” (Frenák)
"A nagyvárosi lét és a lélek nyugalom utáni vágya, a zsivaj és a letisztult jelek csendje közötti feszültségről, a tudattalanról és szuperegóról, a felvett és letett szerepek jelentőségéről viszont aktuálisabb, mint valaha. Valamint elképesztő, hogy a kortárs táncban még mindig meglepetés az organikus frenáki technika meg az ütköző-kapaszkodó kontakt." (Magyar Narancs)
Koreográfus: Frenák Pál
Előadók: Nelson Reguera, Marie-Julie Debeaulieu, Simon Renáta, Vasas Erika, Yosmell Calderón Mejías, Maurer Milán, Feicht Zoltán, Bukta Gergő, Frenák Pál
Zeneszerző:: Fred Bigot
Dramaturg: Andy Varga
Konzultáns: Juhász Kata
Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila
Függesztés: Ferenci Miklós
Produkciós menedzser: Juhász Dóra