Tudatában vagyunk, hogy mire vagyunk ráfeszülve? Milyen materiális és immateriális eszközök állnak a rendelkezésünkre ahhoz, hogy ellazuljuk? 

Ez az előadás egy tükör, egy diagnosztikai eszköz a kezünkben. Egy olyan reflektív térbe invitál, ahol közelebbről szemügyre vehetjük fiziológiai és mentális, egyéni és kollektív merevségeink és elakadásaink. Kitapogathatjuk védekezési mechanizmusaink és válaszadási mintázataink, elképzelhetjük milyen lenne az életünk, ha a külső és belső feszültséget generáló helyzetekre egy ellazult tudatállapotban lennénk képesek reagálni.

Életmódunk, a digitális környezet és a világ történései is egy állandósult fizikai és idegrendszeri aktivitásban tartanak minket, a stressz ömlik ránk minden irányból. Miközben a befeszülés állapota állandósul még a tökéletes ellazulás kényszere is ránk nehezedik. A relaxáció és a pihenés kultúráját is áthatja a produktivitás eszméje, arra ösztönözve minket, hogy a szabadidőnket minél hasznosabban, minél aktívabb programokkal töltsük ki. Pihenés helyett sokszor a szórakozást választjuk - a fogyasztási körforgás aktív résztvevőiként maradva - ,magunkat relaxációtól és töltődéstől valójában megfosztva.

A relaxáció a test és az elme feszültség és szorongás mentes állapota. A test és az elme együttes ellazulása szükséges ahhoz, hogy a mindennapi stresszel a szervezet meg tudjon birkózni. Az, hogy képesek vagyunk lelazulni azonban csak az első lépés, a visszatérő (krónikus) befeszülések oldásában, a gátló viselkedésbeli mintázatokkal való munkában.