Kedd: Minden, ami rendi és állandó, elpárolog / Tuesday: All that is solid melts into air

Cláudia Dias kiindulópontja a fonaldarabja, ezzel hozza létre élő animációját egy terepasztalszerű színpadon – és közben emlékeztet minket arra, hogy a menekültválság közel sem ért még véget.

Az előadás alcíme Karl Marx Kommunista Kiáltványából kiragadott mondat, ami már önmagában provokatívnak tűnik. A portugál koreográfus, Luca Bellezze közreműködésével, egy 10 éves kisfiú történetétfonalát fekteti a földre, akinek a nagyszüleit kiutasították Palesztinából, majd aztán Libanonból is, aki Szíriából végül Olaszországba vándorol. Rajta keresztül mesél történelemről, vallásról, háborúról, családról, kultúrákról. A hangok, atmoszférazajok segítik a narratívát, de szavak nem hangzanak el a színpadon, ezzel is igyekezve az előítéleteket csökkenteni.

Egy olyan korban, amikor frontvonalak, falak és menekültek kígyózó sorai szó szerint kirajzolják egyesek „saját területeit”, amikor sávok különítenek el konfliktuszónákat, csíkok pedig szétválasztják országok vizeit, Cláudia Dias egy olyan vonalat húz, ami összeköt és értelmez.

Mert két pont között a lerövidebb út az egyenes.