Mi az első dolog, ami eszünkbe jut, ha meglátunk egy jobb karját egyenesen felemelő, szalutáló embert? Jacques-Louis David egyik festménye a 18. századból vagy talán az olimpiai köszöntés? Hogyan lesz egy egyszerű, a római korból származó köszöntésből egy személyi kultusz kötelező eleme és milyen hatással van ez a fordulat egy gesztus utóéletére a művészetben és a mindennapi életben?

A Helyzet kinyújtott karral a (művészet)történet egyik beszennyezett gesztusáról szól, az ún. római köszöntésről, az olimpiai köszöntésről, a Bellamy-köszöntésről, a német köszöntésről, a Hitler-köszöntésről. Ez a gesztus – a festészetből származó jelkép, amit a színház tett népszerűvé, és amit a nacionalista mozgalmak mindegyre újrahasznosítanak – a művészi és politikai akciók határmezsgyéjén mozog.

Az előadás azt tárgyalja, hogy hogyan dolgozzuk fel közös múltunk anyagtalan örökségét, illetve megvizsgálja a hatalom és a színpadi adaptáció kapcsolatát és a test koreográfiai fegyelmezését. Duett egyetlen előadóra és hangra, lábjegyzetekkel ellátott tanulmány a művészetpolitikáról és a politika művészetéről.