Gyerekkorunk közkedvelt társasjátéka reális képet fest életpályánk jelenlegi szakaszairól. A gyakran véget nem érő társasjátékot állítjuk párhuzamba a valósággal, nem a valóságban. A játék szabályzata teljesen, vagy részben megtörtént eseményeket dolgoz fel.

Fiatal pályakezdő művészek saját szakmai előre- és hátralépéseikből hoztak létre egy szórakoztató önreflektív társasjátékot. Az előadás műfaját tekintve táncelőadás, amelyben végig egy előre felvett videó instruálja az előadókat. Az előadás szerves része a tánc, fizikalitás, és a látvány.

Az előadás a szabadúszás nehézségeit mutatja be két előadóművész megtörtént életeseményein keresztül. A diplomázás óta eltelt négy év jelentős eredményeit és kudarcait kendőzetlen őszinteséggel és öniróniával tárjuk a nézők elé. A kimondhatatlan jókedv játéka egy társasjáték-szituációra épül, amelynek mozgástere a társasjáték mezőin valósul meg. Mi, az előadók pedig bábukká válva játszunk, hogy elsőként érjünk be a táncművészet végső mezőjére. A játék, táncművészként megélt tapasztalásainkból kialakult szabályrendszeren alapul, ahol mezőről-mezőre különböző mozgásminőségekkel juthatunk előbbre, viszont nem csak előre, de vissza is lehet kerülni. A játékosok pályakezdő egyéni vállalkozók, akiket végig a saját hangjuk instruál. Nem tudjuk milyen kimenetele lesz, de a lehetőségeket ismerjük.