Valami elkezdődött már a 40’-es években. Merce Cunningham leválasztotta a zenét a táncról, dobókockával koreografált, majd számítógéppel táncolt. A ’60-as években egy csapat lázadó táncos őrült kísérletezésbe kezd. New York, Greenwich Village, Judson Dance Theater. Elindul a posztmodern tánc. Végleg felhagynak Martha Graham expresszionizmusával és Doris Humphrey téma-variáció struktúrájával. Sétálnak, futnak, talajt érintenek és egymásra másznak. Akárcsak minimalista képzőművész és zenész kortársaik, az elemit keresik. Merce Cunningham és John Cage nyomdokaiban, mégis önálló utakon járnak és saját stílust dolgoznak ki.

A Mi a tánc? sorozat április 15-i programján a Tánc-csinálók: Hét posztmodern koreográfus című filmet vetítjük eredeti, angol nyelven. Douglas Dunn, Kenneth King, Trisha Brown, Lucinda Childs, David Gordon, Meredith Monk, Sarah Rudner.

A korai hatvanas években elmozdulás volt érzékelhető a tánc világában és teret kapott a kísérletezés. A filmben megszólaló hét koreográfus a táncot, az előre meghatározott kereteken belül való gondolkodással szemben, a test őszinte megnyilvánulásának tekintette. Mesélnek az őket megelőző alkotókból merített inspirációról és a kor kulturális forradalmában betöltött szerepükről. Olyan elemekkel, mint például a szöveg és a nem lineáris történetmesélés, a posztmodern tánc koreográfusai új, forradalmi kifejezésmódokat fogalmaztak meg. Bepillanthatunk alkotói folyamatokba és a próbatermek zárt világába, ahol az egyéni koncepcióik életre kelnek.