A munka-szabad-idő összművészeti fókusz része.
Seprű, mint feminista jelkép? A fülöp-szigeteki Eisa Jocson és a sri lankai Venuri Perera első közös munkájában a tánc, a mágia és a küzdelem keveredik. A jelenkori cselédség, a globális délről származó háztartási alkalmazottak helyzetét tárják elénk, miközben előadásuk tisztító rituálévá válik, amivel felforgatják az elnyomó hatalmi struktúrákat.
Eisa Jocson és Venuri Perera táncos-koreográfusok mindketten olyan országokból származnak, amelyek világszerte munkaerőt exportálnak. Duettjükben a háztartási alkalmazottként dolgozó bevándorló nők helyzetét vizsgálják, akiket láthatatlanná és kiszolgáltatottá tesz az, hogy idegen otthonokban, gyakran a világtól elzártan dolgoznak. A Magic Maids az ő történeteiket hangosítja ki, miközben a nők kizsákmányolásának hosszú történetére is rámutat: a boszkorkányüldözéstől a fizetetlen házimunkán át a jelenlegi globális gondoskodási válságig.
Varázslatos duett, ami egy különleges, seprűk által díszített térben bontakozik ki.
A seprű az előadás központi szimbóluma, amely a táncosok testének kiterjesztésévé válik. Egyszerre takarítóeszköz és a boszorkányok járműve, két női archetípus – a boszorkány és a cseléd – jelképe. Ezek ugyanazon hatalmi mátrix két pólusát jelzik, erő és kiszolgáltatottság, rettegett és tisztelt, kizsákmányolt és vádlott között. Úgy tűnhet, napjainkban már kevésbé vannak jelen ezek az előítéletek, pedig a nők helyét a konyhában, a tűzhely mellett kijelölő politikában, a nők elleni erőszakban ott kísértenek.
Az előadás során a seprű az ellenállás rituális eszközévé válik: Jocson és Perera ezzel szegülnek ellen az elnyomásnak, felszabadítják és boszorkánnyá változtatják a cselédet.
A női szolidaritás erejével és az érintettekkel készített interjúk segítségével tárják fel a történelmi igazságtalanságok komplex hatását az aktuális munkaügyi gyakorlatokra.
Bár Magyarországon kevesen alkalmaznak a globális dél országaiból származó háztartási alkalmazottat, mégis égetően aktuális a kérdés, hogy ki milyen munkát végez, milyen körülmények között és milyen feltételekkel? Becslések szerint az országban akár 63 ezer főt is érinthet a modernkori rabszolgaság.
Eisa Jocson koreográfus, táncos és képzőművész La Unionból. Munkái a test politikáját vizsgálják a szórakoztató- és szolgáltató iparban a Fülöp-szigetek társadalmi-gazdasági kontextusában. 2019-ben elnyerte a Hugo Boss Asia Art Award-ot, 2023-ban pedig a német Tabori Award Internationalt.
Venuri Perera Sri Lankából származó, Amszterdamban élő koreográfus, performansz-művész és kurátor. Szóló- és csoportos koreográfiáiban a nacionalizmus, a patriarchátus, a gyarmati örökség és társadalmi hatalmi viszonyok kérdéseit járja körül színházakban, galériákban és nyilvános terekben. 2016 óta kurátorként is dolgozik a Colombo Dance Platformon a Goethe Institut támogatásával.
„Gondolatébresztő, lenyűgöző képi és mozgásvilágú előadás. A Magic Maids egyszerre figyelmeztetés és tisztelgés: emlékeztet arra, hogy nincs nagyobb düh a világon egy lenézett nő haragjánál, miközben együttérzést és félelmet kelt a körülöttünk élő háztartási munkások iránt.” --------------------------- "Awash with ideas and fascinating imagery and movement, Magic Maids is both warning and tribute, a reminder that hell hath no fury like a woman scorned, inciting both pity and fear in us for the domestic workers around us."