Tarr Béla forgatókönyvét színpadra adaptálta: Garai Judit és Pass Andrea
Lakáshiány, Paks, népesedéspolitika, a rendszernek való kiszolgáltatottság, kilakoltatások és egy összetört Kádár-címer, amit precízen, mintha meg sem történt volna, össze kell ragasztani. A Családi tűzfészek, a 22 éves Tarr Béla első filmjének motívumai ezek. Bárcsak egyszerű korkép lenne, amit kizárólag gyermekkorunk, fiatalságunk miatt némi nosztalgiával nézhetnénk, de nem. Sokkal inkább keserű fájdalommal figyeljük mindazt, aminek rég el kellett volna múlnia. Igazi időutazás ez, negyven évet pörgetünk vissza. Vagy pont ellenkezőleg: ez nem más, mint mozdulatlanság? Emberi kapcsolatok recsegnek-ropognak, miközben az összezárt családtagok egyszerre sóhajtják: "Csak lenne egy lakásom!"
Péter Kata
Gyabronka József
Schruff Milán
Hernádi Judit
Pataki Ferenc
Ullmann Mónika
Török-Illyés Orsolya
Nagy Norbert
Jelmez: Pető Kata
Díszlet: Bobor Ágnes
Zene: Iszlai József
Operatőr: Bántó Csaba
Fény: Hlinka Móni
Video- hang: Bredán Máté/ Varga Vince
Színpadmester: Hódosy Tamás
Rendezőasszisztens: Szakács Zsuzsa
Dramaturg: Garai Judit
Rendező: Pass Andrea
Producer: Orlai Tibor
Külön köszönet Keresztes Tamásnak a segítségért.
A színdarab Magyarországon Tarr Béla engedélye alapján kerül színre.
Az előadás a TRAFÓ, az Orlai Produkciós Iroda és a FÜGE együttműködésében jött létre.
"Bár látszólag pofonegyszerű a párhuzam lakhatási szempontból a hetvenes évek és a jelen között, a Kádár-kori környezet mégis eltávolítja a nézőt, ami pedig az amúgy bitang erős történetet is meggyengíti, illetve azt a látszatot kelti, mintha semmi se változott volna…"
"A darabot tehát nem kellett a jelenbe átültetve aktualizálni, erőfeszítés nélkül is ül minden mondata, a gulyáskommunizmus tárgyi tartozékait leszámítva minden történhetne akár ma is."
"Pass Andrea rendezése a Trafóban új utakat keresve a Családi tűzfészek tragikus vonásait, létfilozófiai elemeit erősíti fel. A szinte teljesen csupasz teret hátulról hármas osztatú, az előadás bizonyos pillanataiban kivetítőként funkcionáló, triptichont idéző fal zárja. Ami mögötte van – utal rá a rendezés többször is az odavezető kapuk kitárulásakor – az maga a „külső sötétség”, a pokol."