„Amikor Réka mondta, hogy a szülésről és az anyaságról készít darabot, eleinte (...) féltem, hogy patetikus, pátoszos előadás lesz, és kételkedtem, hogy egyáltalán mennyire szólít ez meg engem férfiként (...) Végül nagyon kellemes élmény volt, hogy humorral és öniróniával fogták meg a témát.” Szász Dániel, a Tünet Együttes táncosa

A Tünet Együttes a szülés élményét kíséreli meg felidézni, szétszálazni és megmutatni. Az előadásban résztvevő négy táncosnő a saját szüléstörténetéből, testemlékeiből és élményeiből dolgozik. Megpróbálják kifordítani mindazt, ami a csukott szemeken, a tudattalanon belül történt. 

„A tudat kiszökik a szülőszoba ajtaján. A szem becsukódik. A baba diktál. Az anya mászik, feláll, lépcsőzik, alszik, fekszik, oldalt, hátul, térdel, kapaszkodik. Kitágul és összehúzódik. Pulzál. Izzad. Eddig ismeretlen gumianyagot találtak fel: a végtelenségig tágul és tovább, épp addig a pontig, ami a halálhoz legközelebbi pillanat. Az ismeretlen kapuja előtt visszafordul. Integetnek a szfinxek. És még csak a haj. Szakad az anyag. Először a fej. Szünet. Szünetek és tolások: a megszűnt idő ütemei. Kilencvenfokos fordulat. Kiszorul a váll. És kicsusszan a resztli.”