Az előadásban stroboszkóp van.

KÍSÉRŐPROGRAMOK
ÁPR/16 10:00-13:00 • WORKSHOP• Trafó Stúdió. További infó és jelentkezés itt: workshop@wsf.hu

Sima, fényes és pörgős, mint mindig.

Vakmerő és személyes darab, melyhez a természettudományokért és a legfrissebb technológiákért lelkesedő McGregor megengedte, hogy a teljes genetikai állományát feltérképezzék vezető genetikusok, hogy aztán ezt a biológiai kutatást állítsa színpadra. McGregor a testet, mint archívumot látja, és koreográfiai portrékat állítva vonul végig a saját génállományán.

McGregor ezzel a személyes memoárral és a genetikai kódjai újraértelmezésével írja újra a saját történetét. Az Autobiography minden előadásban megismételhetetlen, mivel McGregor az őt ért hatásokból és emlékekből 23 koreográfiai etűdöt készített a 23 kromoszómapár mintájára, ezeket az elemeket pedig random összekeveri esténként, majd ezt az esetleges szelekciót állítja színpadra, vagyis gyakorlatilag soha nem lehet kétszer ugyanazt látni.

 

Wayne McGregor 1992-ben azzal a céllal alapította meg saját társulatát, hogy olyan kreatív műhelyt teremtsen innovatív előadásaihoz, amelyben a táncosok mellett a zene és a vizualitás terén úttörő művészekkel működik együtt. A csapat (korábbi nevén Random Dance) azóta a világ minden pontján elvarázsolja el a nagyérdeműt, a Trafó közönsége ez alkalommal ötödszörre találkozhat velük Budapesten (Triple Bill, 2004; Entity, 2008; Far, 2011; Atomos, 2015).

„McGregor koreográfiája ugyanis tényleg végtelenítettnek tűnik: ahol befejeződik, bátran újból is kezdődhetne, ami persze nem jelenti azt, hogy strukturálatlan, sem szcenikailag, sem szerkezetében, sem ritmusában, de kétségkívül van egy olyan, már az első percben megütött és végig kitartott ’rakkolós’ monotóniája. […] Stílusa a klasszikus balett-technika deformálásából kiindulva lép tovább a mozgás-extrémitás irányába, alig találunk benne hagyományos, standard táncmozdulatokat, mert ami annak is indulna az elején, garantáltan máshova vezetődik ki végül. S itt nem is csak egyszerű átírásról van szó, hanem radikális beavatkozásról, ami a teljesítőképesség határát feszegeti, és az animális mozgásjegyektől a kontakt tánctechnikán át az emberi gesztusokig mindent integrál, ami e megkopasztott klasszikus vázra organikusan felfűzhető.” (Králl Csaba, Revizor)
  
Korunk egyik legünnepeltebb koreográfusa, aki a világ vezető társulatainak (Paris Opera Ballet, New York City Ballet, Australian Ballet, English National Ballet, a moszkvai Bolsoj, Royal Danish Ballet, National Ballet of Canada, La Scala, Milánó) készített előadásai mellett filmek (például a Harry Potter és a tűz serlege) koreográfiáin is dolgozik, valamint felel a Radiohead zenekar Grammy jelölést kapott videójának mozgásanyagáért is. Számtalan elnyert díja mellett 2011-ben kitüntették a Brit Birodalom Érdemkeresztjének tiszti fokozatával – a megtiszteltetésről így vall egy interjúban: “a tánc, a mozgás az életünk része, nagyon is kézzelfogható, profán dolog (…) A táncnak helye van a Harry Potter-filmben, a popzenében, és nincs mögötte más ideológia, mint annyi, hogy érezzük jól magunkat, miközben alkotunk valamit. A kitüntetésnek azért örültem, mert visszaigazolta, hogy ennek a gondolkodásmódnak, ami nem csupán az enyém, van értelme, jelene és jövője.”