„Íme, a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell.”
 
Hajnóczy Péter – Nádas és Esterházy mellett – az ún. „Péterek” nemzedékének tagja, a magyar posztmodern prózafordulat megkerülhetetlen alakja. 1979-ben íródott kultregényének főszereplője az alkotómunka gyötrelmeivel, az identitás szorongató képlékenységével, az alkohol és az önpusztítás iránti legyőzhetetlen vággyal küzd. Akárcsak a 75 éve született és 38 éves korában májzsugorodásban elhunyt Hajnóczy. A regénybéli író tudatfolyamában a fiatalkori emlékek iránti nosztalgia, az alkoholmámoros képzelgések, a jelenben érzett elviselhetetlen magány és szeretethiány váltják egymást.  Álom és ébrenlét, képzelet és valóság határán egyensúlyozva, badacsonyi szürkebarát és ásványi anyagokban gazdag szikvíz segítségével igyekszik túlélni a rendszerváltás előtti mindennapok szorítását, a pontos megfogalmazásra és önkiteljesedésre való törekvés lehetetlenségét.

 
Szenteczki Zita színházrendező és Juhász András intermédia-művész közös produkciója, A halál kilovagolt Perzsiából budapesti színházi bemutatója, valós idejű színpadi játék filmes eszközökkel. 
A szereplők – színészek, táncosok, performerek, zenészek és operatőrök – egyszerre írják, játsszák és rendezik az előadást, többfunkciós színpadi jelenlétük a műfajok közötti határok elmosását és a Hajnóczy-féle irodalmi polémia színpadi megjelenítését szolgálja. A DoN’t Eat Group saját fejlesztésű hegesztőprojektoros vetítőrendszerének és az ismétlődésen alapuló loop-technika felhasználásával az alkotók az emlékezés mechanizmusának, a művészi alkotómunka és a vele járó delíriumos látomások színpadi megjelenítésére tesznek izgalmas kísérletet.