Nyitott Műterem #19 - Fodor János

A Trafó Galéria online műteremlátogatás-sorozatában minden csütörtökön 21 órától kurátorok és szakírók kalauzolásával nyerhetünk betekintést egy-egy képzőművész műtermébe. 

A sorozat tizenkilencedik eseményén, április 22-én Fodor János berlini műtermébe látogatunk el. Fodor Jánost legfrissebb műveiről és terveiről Topor Tünde művészettörténész, az Artmagazin főszerkesztője kérdezi majd.

A sorozat további alkalmai: https://trafo.hu/openstudios

A beszélgetést a Trafó Galéria Facebook-oldalán élőben lehet követni, az online műteremlátogatás végén pedig ugyanitt várjuk a kérdéseket.

Fodor János (1975) a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékén végzett. Egyéni kiállításai a berlini Grimmuseumban, a Lada Projekteben, a Künstlerhaus Bethanienben, a debreceni Sesztina Galériában, a budapesti Kisterem Galériában, az Impexben, a Fészek Klubban, a Bercsényi Galériában és a Knoll Galériában kerültek megrendezésre.

Művei a berlini Kreuzberg Pavilion, a Plan B Gallery, a Galerie Infernesque, a CHB, a New York-i New Museum, a düsseldorfi Künstlerverein Malkasten, a Bukaresti Biennále, a Bregenzer Kunstverein, a dordrechti Centrum Beeldende Kunst, az edmontoni Latitude 53, a belgrádi Kortárs Művészeti Múzeum, a stuttgarti Staatliche Akademie der Bildenden KünsteStaatliche Akademie der Bildenden Künste, budapesti Dorottya Galéria, a Műcsarnok, az Új Budapest Galéria, a Stúdió Galéria és a Ludwig Múzeum csoportos kiállításain voltak láthatóak.

“Fodor képei és objektjei a folyamatos jelenlét sorozatokba szerveződő, reflektált töredékei. Úgy töredékesek, ahogy a nézelődő emlékezetében rakódnak egymásra a képek: a logikailag kiszámíthatatlan sorrendben előkerülő benyomások, vagy a kalkulált agressziójú kereskedelmi design formaelemei. Fodor János felnőttjátékokká tervezi át a gazdasági manipuláció vizuális funkcionalizmusát, de ugyanúgy, mint az objekteknél, megőrzi kettős referenciájukat. Az ipari formatervezés apró kis kacatjai némi beavatkozás után új kulturális identitásra tesznek szert az átminősítés révén, a giccs és a képzőművészeti produktum jellemzőit egyaránt viselve. Az identitásukban keletkező feszültség épp a kontextus változásával alakul ki, abból, ahogy eredetük designjegyeit viselik egy képzőművészeti galéria kirakatában. Ezek a kis objektek, amelyek a kortárs művészet készletekként egybeszervezett nippjeiként jelennek meg, a 20. és 21. század vizuális kultúrájának a köznapokhoz legközelebb eső részét teszik rekonstruálhatóvá egy majdani archivista számára.” (Kürti Emese; http://epa.oszk.hu/01300/01326/00139/MV_EPA01326_2012_05_03.htm)