Kalifornia - Bodó Sándor, Fodor János, Horváth Tibor és Uglár Csaba kiállítása

Kiállító művészek:
Bodó Sándor, Fodor János, Horváth Tibor, Uglár Csaba

Kurátor:
Fenyvesi Áron

Részletek a kiállításmegnyitóról Szacsva y Pál performanszával:

A csoportos kiállítás négy műfaji határokat átlépő, közös (neo)-konceptuális képzőművészeti alapokból építkező „renitens” magyar alkotó új és pimasz témafelvetésű munkáit mutatja be. A kiállítók kísérletező szellemisége meghatározó jelentőségű a magyar kortárs képzőművészet aktuális arculatának szempontjából, pedig a művészek többnyire az intézmények perifériáján fejtik ki tevékenységüket, inkább kényszerű, mintsem önként vállalt „árnyék”-szerepkörben.

A Kalifornia központi motívuma a kortárs képzőművészet által használt konceptuális nyelv - a művek pedig ezen nyelv értésének és meg-nem-értésének konfrontatív dinamikájából bomlanak ki: a kiállítók dekonstruktív művészeti működésmódja a művekben vizuális és verbális jeleket, jelölőket és jelentéseket halmoz úgy egymásra, hogy azok kioltsák a megnyugtató módon befogadható üzeneteket. A munkák így egy egészen új és felszabadító formai, nyelvi és módszertani szótár szerint lépnek működésbe és kalauzolják olyan terepre a befogadóikat, ahol korábban még nem járhattak.

A kiállítás címébe foglalt látens amerikanizmus a Kalifornia-mítoszra hivatkozik; mely szerint Kalifornia a mai napig is a lehetőségek és a modern ígéretek földje, az önmegvalósítás reményének és a szabadságnak széles körben használatos szimbóluma. A kiállítók Kalifornia utópikus képének áttételes módszertani attitűdként való megidézésén keresztül a magyar képzőművészeti valóságra, és az abból való kitörési lehetőségekre is reflektálnak, ezzel is katalizálva a hazai képzőművészeti szcéna öndefiníciós mechanizmusait. A kiállítás apropóján létrehozott új művek folytatják a képzőművészet nyelvének megújítására tett kísérleteiket, az életre hívott ironikus és pszichedelikus megalománia és kritikai titanizmus segítségével.

A kiállítótérben megjelenő művek nagyon tág mediális spektrumban mozognak: láthatók és hallhatók lesznek hang- és téristallációk, printek, videók, rajzok és objektek. A kiállított művek értelmezési tartományának szálai pedig a konceptuális sci-fi műfajától egészen a kritikai reflexiók tartományáig terjednek.

Bodó Sándor Férfiak, Nők, Élők, Halottak, Egyenlők című installációjának változó alaphalmazát minden olyan asztronauta és kozmonauta nevéből képezte, aki a mai napig az űrben járt. A művész minden űrhajós nevét visszabontotta az angol ábécé betűire, majd azokat abc sorrendben újjá rendezte. Az installációban látható „index-számok” a betűk - a nevek alaphalmazában való - előfordulásának a számát jelzik. A kvantitatív, a tudományossággal és a lírával egyaránt kacérkodó konceptuális gesztusokon alapuló művek teszik ki Bodó Sándor művészetének gerincét az „űrkorszak végén”, amikor az amerikai Endaveur űrsikló utolsó útjára indult, a világ hatalmi átrendeződésének szimbólumaként.

Fodor János rendkívül sokoldalú képzőművészeti tevékenységének több szeletébe is betekinthetnek a Kalifornia kiállítás látogatói. Fodor játékos, egyszerű manipulációkon alapuló printjei napjaink trash-pop-kultúrájanak vizuális jeleit, logóit, filmplakátjait kollázsolják össze és forgatják ki. Fodor számos kis objektje és installációja mellett látható 22 perces Kitörési kísérlet II. c. videómunkája és a Monolit címre hallgató plexi objektje, melynek kétdimenziós sziluettje a rosette-i-kőre emlékeztet, ami alapján kutatók dekódolhatták a hieroglifákat. A mű érdekessége, hogy rovásírással szerepel rajta egy angol nyelvű idézet a 2011: Űrodüsszeia c. filmből. Fodor Kiegészítés c. objektje, formailag egy mezopotámiai törvénytekercs alakját idézi fel, a rajta szereplő „klingon” (a Star Trek sorozatban szereplő militáns humanoid) betűtípussal felírt mondat-töredék, pedig „az öléshez való jogot utasítja vissza”.

Horváth Tibor az utóbbi néhány év talán egyik legkritikusabb magyar képzőművésze. Kiállított művei, minimalista poétikai eszközkészletükkel művészeti, társadalmi és politikai kritikákra, reflexiókra csupaszítják műtárgyait; a Trafó Galéria terében egy hang-művében feldolgozta Magyarország új alkotmányát. Egyre sokasodó, egyszerű, ám annál töményebb ötleteken és gesztusokon alapuló rajzai közül kettőt tár most a közönség elé, melyek az iskolás-füzetek esztétikáján keresztül megfogalmazott állásfoglalások Magyarország aktuális mindennapi társadalmi feszültségeiről.

Uglár Csaba Idegen Tudatáram című videójában a mesterséges intelligencia öntudatra ébredését tematizálja; mivel művében fraktálok, sejtautomaták képei jelennek meg, olyan matematikai képleteken alapuló manipulációk, melyek képként való létrejöttéhez nincs szükség a számítógépen kívüli vizuális inputra. A számítógép által szerkesztett és felmondott hang szintén a gépek érzelmes, egyben kíméletlen öntudatra ébredésére reflektál.