"...nagyon könnyen tudtunk kapcsolódni a pályája elején járó, útját kereső 29 éves srác 1888-ban történő vergődéséhez, hogy végre művészként elinduljon. És láttuk a lehetőséget arra is, hogy a közegben, ahol ő – itt még inkább több ígérettel, mint sikerrel – elindul, tükröztetni tudjuk a mi környezetünkre, és amit szívesen elmondanánk a minket körülvevő társadalomról."

"A szerzőpáros láthatóan olyan történetet keresett és írt, amelyen keresztül saját korosztályukról, a saját társadalmukról beszélhetnek. Nem rejtették véka alá ezt a törekvést, de tökéletesen kiegyensúlyozták a darabban a politikát és a pszichológiát. Míg egy koherens lélektani drámát követhetünk nyomon, a magyar társadalom számos forrongó kérdésébe botlunk."

"A szerzőpáros láthatóan olyan történetet keresett és írt, amelyen keresztül saját korosztályukról, a saját társadalmukról beszélhetnek. Nem rejtették véka alá ezt a törekvést, de tökéletesen kiegyensúlyozták a darabban a politikát és a pszichológiát. Míg egy koherens lélektani drámát követhetünk nyomon, a magyar társadalom számos forrongó kérdésébe botlunk."

"Az előadás legnagyobb erőssége a díszlet és a látványvilág (látványtervező: Devich Botond). Nagy Péter István rendező forgószínpadot alkalmaz, pontosabban maga a díszlet forog. Hol villamosmegállóként, hol szerkesztőségként, hol egy család lakásaként látjuk az egyik oldalt, míg a másik egy 32 négyzetből álló vetítőfelület, amelyre többnyire a színpad túloldalán, tehát takarásban lévő színészeket vetíti ki Vincze Alina operatőr. Ő aztán sokszor előbukkan a szereplőkkel együtt, jön-megy mellettük, előttük, utánuk, mintha egy valóságshowról tudósítana. (...) A 32 kis darabra tört, mégis nagyban fölénk tornyosuló arcok, az ide-oda kapkodó kamera észrevétlenül segítik zaklatottságunk elmélyülését."

"... egyszerre tűnik minden tapinthatóan megfoghatónak és mérföldekre lévőnek. Emberközelségűnek és sterilen távolinak. Valami ilyesmivel próbálkozott Nagy Péter István a Trafó Klubjában, amikor Knut Hamsun Éhség c. regényét kamara előadássá rendezte tehetséges, értő, ügyes formanyelvével. Lüktet benne a kiszolgáltatottsággal szembeni fölényes és egyszersmind lesajnáló nyomor, az emberi lélek nyomora, ami mindent kibír és mindenre képes."

"Egészen különleges előadás született a vitatható gondolkodású Knut Hamsun vitathatatlanul jó regényéből." A portál a rendezővel készített interjút.

"Nem könnyű napjainkban Magyarországon egy előadást úgy elkezdeni, hogy a témát szolgáltató regény írójának alakját megidéző színész (Galkó Balázs) az író valóban publikált, Hitler dicséretét zengő sorait mondja fel meggyőződéssel. Aki ilyen A-t mond, annak válaszul – megfelelő helyen, módon és időben – megfelelő B-t is mondania kell. És ebben a legnehezebb éppen az, hogy a válasz a kérdés súlyához adekvát mélység bejárásával fogalmazódjék meg, és ne kedélyesen összekacsintós, elit értelmiség által érthető kacagtató poénok nézői elvárásnak megfelelő, értő elhelyezésével legyen letudva."