Old times, new times, future disco - interjú Sabák Péterrel

A Trafóban már sokszor megfordult Amoeba zenekarral a Slam Poetry bajnokságok alkalmával vagy Chris Dave and The Drumhedz előzenekaraként találkozhattunk. Október 3-án önálló koncerttel, izgalmas látvánnyal és vendégekkel állnak a Nagyszínpadra, amely egyben évtizedes fennállásuk megünneplése is. Sabák Péter, a zenekar basszusgitárosa, énekese és újonnan felcsapott vizuális kreatívja a megalakulástól a trafós koncerten át az elképzelt jövőig mindenről beszámol alább. 

Hogyan álltatok neki 10 évvel ezelőtt emberileg és zeneileg?

Úgy alakultunk meg, hogy összesodródtunk Sági Viktorral és Boros Leventével, s innen datáljuk. Akkor nem volt ilyen apokaliptikus hangulat, sőt, számunkra inkább egy új világ kezdete. Ők tíz évvel fiatalabbak nálam, nekik ez egy nagy nyitás, karrierkezdés volt, legalábbis én így éreztem akkor. Én addigra már sok mindent csináltam, viszont nagyon jó volt új közös zenék által inspirálódni, próbálni és egymás hatásait feldolgozni. Ez aztán a későbbi zenekarra is jellemző volt. Amikor bővültünk – például Bognár Szabival pár évvel később –, az új tagok hatásai is leülepedtek a zenekarban. Mindig alakította a zenénket, hogy kivel dolgoztunk és milyen benyomások értek, vagy fogtak meg bennünket az éppen aktuális zenei világból.

Nemrégiben ismét bővültetek, megint alakult az Amoeba stílusa?

Amit most fogunk játszani a koncerten, az egy új lemez előszele, és valami teljesen más, mint ami 10 éve volt. Zeneileg a legnagyobb különbség az, hogy mára százszor gyorsabb lett a zenei piac, a felhasználás. Én már nem is tudok új zenéket hallgatni, mert annyi van, hogy nem tudom követni. Az új tagjaink, Czirják Tamás és Molnár Bence tizenévvel fiatalabbak, és intenzíven benne vannak ebben. Ők különállóan is működnek, például Viktor, Tamás és Bence a Jazzbois-zal is zenélnek, amivel elég jól mennek. A BluntOne Records felkarolta őket, amelynek világszerte nagyon jó elérései vannak, ezért nagyon pörögnek, több millióan hallgatják. Levente is be fog mutatkozni egy önálló projekttel, így magunkat is meglepjük a szombati szülinapi koncerten. Mindenképp meg kell említenem, hogy Ponza és Balek MC, akik nekem ősidők óta legjobb barátaim, szintén feljönnek majd zenélni. Lesz még egy vendégünk: Babindák István, aki szerintem az ország egyik legkülönlegesebb, legtehetségesebb jazz-zenésze, Felvidékről csatlakozik hozzánk. Zseniális figura, az Újstart Alapítvány roma tehetséggondozó táborában ismerkedtünk meg nemrég. Elő-zenészünk pedig Jancsovics Máté lesz, aki a The Hybrid Drummer projekttel szintén hódítgatja az online teret. Én egy kicsit oldtimernek érzem magam az egészben.

Ezek alapján nem szabtok szűk kereteket magatoknak, inkább sodródtok azzal, akivel együtt dolgoztok, meg azzal, ami történik körülöttetek.

Alapvetően igen, de mindeközben például az új lemezünk, ahogyan a 2015-ös is, előre körülírt konceptlemez. El lehet csípni minket, amikor jammelünk valamilyen stílusban, ám ez a lemez teljesen más lesz. Olyan zenei stílusokkal találkozhatunk, amelyek az elmúlt években eléggé felfutottak, és benne van a ’80-as évek diszkóhangzása is. A legtöbb számra a táncos beatek jellemzőek, ami egy tudatosan kitalált koncepció. Elég szőrszálhasogató, vaskalapos módon csináltuk, és komoly meló volt. Megemlítendő újdonság egyébként, hogy az új szövegeinket Méhes Adrián írta. Persze van olyan is, hogy két nap alatt megírnak és feljátszanak egy teljes zenei anyagot, amit aztán rengetegen hallgatnak, mert jó, de az Amoebával ez egy hosszabb folyamat, ami inkább a tanulásról szól.

A lemezhez hasonlóan koncepciózus,különös vizuális világotok van. Ez is egy tudatos törekvés? Mennyire vagytok érzékenyek a látványra?

Az elmúlt egy évben sokat foglalkoztam ezzel. Csináltam egy-két, még be nem mutatott klipet itthon zöld háttérrel, kísérletező módon. Mindig érdekelt a filmes-trükkös világ, és a szombati koncerten is lesz vetítés. A lemezkeverés mellett ezzel foglalkoztam a legtöbbet, hogy nulla forintból hogyan lehet maszekban csinálni valami izgalmasat. Ezek főleg képekből készített videók sok layerrel, kompozit megoldásokkal, átégetésekkel. Ráadásul a Trafóban nagy felület van erre, úgyhogy elég látványos lehet. Lefut majd két, általam készített klip is, a többi meg VJ anyag lesz.

Milyen szavakkal írnád le a vizuális stílust?

Glitter, csillám, diszkó, nagyon színes dolgok. 

A következő 10 éven elgondolkodtatok?

Szerintem az fog történni, aminek történnie kellett volna az elmúlt 10 évben. Az én vágyam annyi, hogy ezzel a zenekarral tudjunk annyira létezni, hogy folyamatosan dolgozhassunk. A lényeg, hogy az elmúlt 5 év tapasztalatát – amiben szenvedtünk, próbálkoztunk, de nem jött össze (lemezt kiadni) – el tudjuk felejteni. Sokkal produktívabbnak kell lenni, és olyan szintre eljutni a zenekarral, hogy erre képesek legyünk. Ez csak úgy működik, ha eleget játszunk, és van fix platform, ahol jelen tudunk lenni. Akkor van inspiráció, újdonságok, és akkor lehet lazábban venni. Az Amoebában nem arra vagyunk berendezkedve, hogy muszáj minden héten valamivel előhozakodnunk, de valami kell, hogy legyen, hogy tudjunk folyamatosan megújulva dolgokba kezdeni. 

A Trafóba már régóta jártok a Slam Poetry bajnokságok zenekaraként, illetve előzenekarként is felléptetek egyszer, de milyen lesz most saját koncertet adni? Megnő az adrenalin a fellépések előtt?

Már mindenki sokat állt színpadon, ezért inkább azon izgulunk, hogy minden működjön. A vizuál mellett a koncert előre kitalált íve, dramaturgiája. Nekünk nincs százszor előre begyakorolt koreográfiánk, amit mindig mindenhol előadunk, mert keveset koncertezünk, ezért minden alkalomra valami újat akarunk kitalálni. Így nem is tudjuk kirázni kisujjból, oda kell koncentrálnunk, de így marad friss, és így születik mindig valami új.