Hangistallációs koncert-színház Svájcból

Október 11-én és 12-én érkezik hozzánk a nemzetközileg elismert svájci zenész és rendező, Dimitri de Perrot MYOUSIC című alkotása, amelyet a neves jazz dobossal, Julian Sartoriusszal együtt készített. A különleges összművészeti előadás a hang narratív erejét kutatja, miközben a jelenlétre és a szenzuális érzékelésre fókuszál. Azt a pillanatot tágítja ki a produkció idejére, amikor egy előadás vagy koncert kezdésekor lemennek a fények, és a várakozás izgatott csendjében magunkra maradunk a gondolatainkkal.

A MYOUSIC precízen megkomponált világában bármi előfordulhat, tökéletes az illúzió. Egy hanginstallációs térben foglalunk helyet, ahol minden zajnak, zörejnek, hangnak, ütemnek kiemelt jelentősége lesz, azonban nem lehetünk biztosak abban, hogy mi az, ami előre rögzített, és mi az, amit szinkronban hallunk. A tér minden pontja játékban van, és a várakozás feszültségében másként aktivizálódik a figyelmünk. A rádiójátékszerű hangok, illetve a sötétben feltűnő fények nyomán „észrevétlenül” belekerülünk a történetbe, amit a saját asszociációink alapján mi magunk „írunk”.

Az auditív élményhez képzőművészeti ihletettségű látvány is párosul. A hanginstallációs tér olyan, mint egy kellemes, meleg fényekkel és futurisztikus lámpákkal berendezett nappali, ahol éppen lakásszínházi performanszt, vagy koncerttel egybekötött házibulit tartanak. Az est sztárja maga a zenész, az előadás egyetlen fellépője. Pódiumát egy csúsztatott falú fadoboz rejti, amelyet zsinórok kötnek össze a térben megjelenő egyéb tárgyakkal, objektekkel. Ahogyan a dobos lelepleződik előttünk, és már nem csak halljuk, hanem látjuk is, virtuóz játékának hatására mozgásba lendül, lebontódik, átalakul a színpadi tér. Így válik a hipszter figura az összművészeti performansz aktorává: a geometrikus formákkal és fényfestéssel komponáltan, ugyanakkor a zene improvizatív ereje által a megismételhetetlenség érzetét keltve születik meg előttünk a műalkotás, amely folyamatnak a tanúi, beavatottjai leszünk.

Julian Sartorius jól felépített minikoncertje azonban nem csak a színházi beágyazottság miatt hat a meglepetés erejével, hanem saját jogán is. A dobos az általa installált, hangkeltésre alkalmas hétköznapi tárgyakkal és elektronikus eszközökkel kiegészített felszerelésen adja elő a nem mindennapi szólót, amelyben a groovos, jazzes elemek dominálnak.



A berni és luzerni jazz iskolákban végzett Sartorius önálló stílusáról vált ismertté, amelyben az ütőshangszerek határait kutatja. Olyan projektek fűződnek a nevéhez, mint a 365 ütemtervből és egy fotókönyvből álló Beat Diary, a Morphblog 8 másodperces napi sorozat vagy a Depot audiovizuális installáció, amelyet 16 hangszóróra és monitorra komponált, és a svájci Thun Kunstmuseumban mutatott be. Legutóbbi, Hidden Tracks: Bázel – Genève című albumához több mint 200 km-t tett meg a dobjaival és felvevőkészülékével, hogy a különböző hangok és textúrák lejátszásához és rögzítéséhez felhasználja az úton talált tárgyakat. Jelenleg a visszhangot generáló természetes és épített terek zenéjével kísérletezik. Az utóbbi években olyan zenészekkel működött együtt, mint Sophie Hunger, Sylvie Courvoisier, Valtysdottir Gyda, Dimlite, Shahzad Ismaily és Dan Carey. Ütőhangszeres munkái meghatározó szerepet játszanak Kate Tempest, Matthew Herbert és James Zoo jelenlegi albumain. A főként jazzes körökben ismert zenész a 2015-ös Budapesti Tavaszi Fesztiválon Colin Vallon triójával szerepelt az Opus Jazz Klubban.



Dimitri de Perrot svájci művész, zenész és rendező ismerős lehet a budapesti közönségnek. Martin Zimmermann barátjával és Gregor Meztgerrel együtt már háromszor járt a Trafóban újcirkuszi produkciókkal: Gopf (2003), 2005 Hoi (2005), Gaff Aff (2009). 2014 óta a Zürichi Művészeti Egyetem oktatója. Munkásságának és összművészeti alkotásainak középpontjában a hangok általi narratív struktúrák tanulmányozása áll. Számtalan interdiszciplináris színházi és zenei projektben vett részt. Tervezett díszletet színházi és filmes produkciókhoz, legújabb alkotásaiban pedig színházi szobrokat, koncepteket, hang-tér-fény-látvány installációkat készít fesztiválokkal, múzeumokkal együttműködésben. A 2016-ban készített MYOUSIC az első önálló előadása, amely azóta járja a világot. Végigturnézta a svájci, német, holland és francia fesztiválokat, de eljutott Rómába, Londonba, Ljubljanába, Izraelbe, Hongkongba és Tokióba is.

A két alkotó találkozása, illetve visszatérése Budapestre különleges élményt ígér a Trafóban október 11-én és 12-én.