A játékos
A játékos
5 program 5 hét alatt
résztvevő művészek:
Olof Olsson (DK/S): Market Realism
megnyitó és performansz: október 16. 18:00, kiállítás: október 16 – 18.
Cezary Bodzianowski (PL): Non-performance / október 22. 18:00
Gyenis Tibor: Küzdelem hat ellenféllel: október 29. 19:00, 19:45, 21:00
Andreas Fogarasi (A): ABCity: november 3 – 9. megnyitó: november 3. 19:00
résztvevő művészek: Moira Zoitl, Hito Steyerl, Pia Rönicke, Christian Mayer, Daniela Kostova, Halt + Boring, Margit Czenki, Dorit Margreiter/Anette Baldauf, Andreas Fogarasi
kurátor: Andreas Fogarasi
Azorro (PL): videoválogatás november 11 – 17.
záróesemény: november 17. 19:00
kurátor: Somogyi Hajnalka
5 program 5 hét alatt
résztvevő művészek:
Olof Olsson (DK/S): Market Realism
megnyitó és performansz: október 16. 18:00, kiállítás: október 16 – 18.
Cezary Bodzianowski (PL): Non-performance / október 22. 18:00
Gyenis Tibor: Küzdelem hat ellenféllel: október 29. 19:00, 19:45, 21:00
Andreas Fogarasi (A): ABCity: november 3 – 9. megnyitó: november 3. 19:00
résztvevő művészek: Moira Zoitl, Hito Steyerl, Pia Rönicke, Christian Mayer, Daniela Kostova, Halt + Boring, Margit Czenki, Dorit Margreiter/Anette Baldauf, Andreas Fogarasi
kurátor: Andreas Fogarasi
Azorro (PL): videoválogatás november 11 – 17.
záróesemény: november 17. 19:00
kurátor: Somogyi Hajnalka
A megszokott kiállítási rendet felborítva A játékos c. eseménysorozat keretében öt héten keresztül minden héten más művész vagy csoport mutatkozik be a galériában. A téma a képzőművészet, a képzőművészek helye és lehetőségei a kortárs kulturális „ipar” és élménydömping keretein belül, kapcsolódási, „terjeszkedési” lehetőségeik más műfajok ill. művészetként általánosan nem értelmezett tevékenységek felé ill. az így létrejött mediális sokszínűség.
Olof Olsson fiatal svéd származású művész Koppenhágában él, munkái művészet és társadalom kapcsolatát, a művészet társadalmi és pszichés mozgatórugóit és hatásait kutatják játékos, jellemzően bizonyos szolgáltatásokat kínáló formában. Eszközeit, leírásainak hangvételét gyakran a tudománytól kölcsönzi.
Cezary Bodzianowski a lengyel szcéna egyik legizgalmasabb figurája, olyan nemzetközi kiállítások szereplője, mint az Ausgeträumt... (2001, Bécs) a September Horse (2002, Berlin) vagy mint az Első Tiranai Biennálé (2001). A hétköznapi helyzetekben rejlő abszurditással játszó performanszai a közönséggel (ami gyanútlan járókelőket, véletlen szemtanúkat vagy épp a játékba beavatottakat egyaránt jelenthet) való spontán interakcióra épülnek.
Gyenis Tibor neve jól ismert a magyar kiállításjárók számára: a pécsi művészkör fontos alakja, aki Budapesten és külföldön is rendszeresen szerepel. Fotóművészeti tevékenysége mellett meghökkentő, statikus akciói révén ismert. Most szónoki képességeit igyekszik a galéria és a színház látogatóinak bemutatni.
Andreas Fogarasi (1977, Bécs) építészeti és képzőművészeti tanulmányokat folytatott. A Budapesten is rendszeresen bemutatkozó művész az elmúlt években egyre rangosabb nemzetközi kiállítások szereplője (Manifesta 4, Frankfurter Kunstverein, 2002, GNS, Palais de Tokyo, 2003). Munkái a városi teret vizsgálják egyrészt építészeti szempontból, másrészt társadalmi és gazdasági jelenségek, a hivatalos önreprezentáció megnyilvánulási felületeként. A játékos c. projektben Fogarasi kurátorként pozicionálja önmagát, hiszen egy videoválogatást mutat be olyan művésztársaitól, akik osztják érdeklődését. Így a válogatás témája mi más lehetne, mint a nagyváros, egyrészt a fogyasztás és a szórakoztatás kontrollált, másrészről pedig különböző társadalmi csoportok kevéssé kontrollálható energiáinak hatalmas kondenzátora és kisugárzója. A válogatás installálása, mint általában, most is meghatározó eleme a művész kiállításának.
Az Azorro csoportot négy lengyel képzőművész, Oskar Dawicki, Lukasz Skapski, Igor Krenz és Wojciech Niedzielko alapította 2001 nyarán. A különböző művészeti médiumok területein jártas alkotók tapasztalatainak összeadódása egy sajátos 'filozófia' megteremtését eredményezte: az általuk megélt és megjelenített képzőművészeti világot a pesszimizmus, az alapvető romlottság és a megrendezett botrányok hatják át. Ez a világ unalmas, ugyanakkor fennhéjázó és mindezek ellenére fantáziátlan. Ezen komédia okos és agyafúrt leleplezése az a recept, amelyet a túlélésre kínálnak.
A fent bemutatott művészek egyaránt az elfogadottan képzőművészetként definiált terület határvidékein járnak, a képzőművészet lehetséges kapcsolódási pontjait keresik más (elsősorban előadó-) művészeti műfajokkal ill. a társadalom kérdéseivel, problémáival. Különböző szerepeket vesznek fel, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a közönséggel újfajta módokon, közvetlenebbül kommunikáljanak.
Olof Olsson fiatal svéd származású művész Koppenhágában él, munkái művészet és társadalom kapcsolatát, a művészet társadalmi és pszichés mozgatórugóit és hatásait kutatják játékos, jellemzően bizonyos szolgáltatásokat kínáló formában. Eszközeit, leírásainak hangvételét gyakran a tudománytól kölcsönzi.
Cezary Bodzianowski a lengyel szcéna egyik legizgalmasabb figurája, olyan nemzetközi kiállítások szereplője, mint az Ausgeträumt... (2001, Bécs) a September Horse (2002, Berlin) vagy mint az Első Tiranai Biennálé (2001). A hétköznapi helyzetekben rejlő abszurditással játszó performanszai a közönséggel (ami gyanútlan járókelőket, véletlen szemtanúkat vagy épp a játékba beavatottakat egyaránt jelenthet) való spontán interakcióra épülnek.
Gyenis Tibor neve jól ismert a magyar kiállításjárók számára: a pécsi művészkör fontos alakja, aki Budapesten és külföldön is rendszeresen szerepel. Fotóművészeti tevékenysége mellett meghökkentő, statikus akciói révén ismert. Most szónoki képességeit igyekszik a galéria és a színház látogatóinak bemutatni.
Andreas Fogarasi (1977, Bécs) építészeti és képzőművészeti tanulmányokat folytatott. A Budapesten is rendszeresen bemutatkozó művész az elmúlt években egyre rangosabb nemzetközi kiállítások szereplője (Manifesta 4, Frankfurter Kunstverein, 2002, GNS, Palais de Tokyo, 2003). Munkái a városi teret vizsgálják egyrészt építészeti szempontból, másrészt társadalmi és gazdasági jelenségek, a hivatalos önreprezentáció megnyilvánulási felületeként. A játékos c. projektben Fogarasi kurátorként pozicionálja önmagát, hiszen egy videoválogatást mutat be olyan művésztársaitól, akik osztják érdeklődését. Így a válogatás témája mi más lehetne, mint a nagyváros, egyrészt a fogyasztás és a szórakoztatás kontrollált, másrészről pedig különböző társadalmi csoportok kevéssé kontrollálható energiáinak hatalmas kondenzátora és kisugárzója. A válogatás installálása, mint általában, most is meghatározó eleme a művész kiállításának.
Az Azorro csoportot négy lengyel képzőművész, Oskar Dawicki, Lukasz Skapski, Igor Krenz és Wojciech Niedzielko alapította 2001 nyarán. A különböző művészeti médiumok területein jártas alkotók tapasztalatainak összeadódása egy sajátos 'filozófia' megteremtését eredményezte: az általuk megélt és megjelenített képzőművészeti világot a pesszimizmus, az alapvető romlottság és a megrendezett botrányok hatják át. Ez a világ unalmas, ugyanakkor fennhéjázó és mindezek ellenére fantáziátlan. Ezen komédia okos és agyafúrt leleplezése az a recept, amelyet a túlélésre kínálnak.
A fent bemutatott művészek egyaránt az elfogadottan képzőművészetként definiált terület határvidékein járnak, a képzőművészet lehetséges kapcsolódási pontjait keresik más (elsősorban előadó-) művészeti műfajokkal ill. a társadalom kérdéseivel, problémáival. Különböző szerepeket vesznek fel, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a közönséggel újfajta módokon, közvetlenebbül kommunikáljanak.
