Az elmúlt évek hagyományát folytatva az egy héten át tartó, Budapest különböző helyszíneit bejáró UH Fest a fesztivál záró estjét ismét a Trafóval közösen rendezi meg. Fellép az iráni kísérleti elektronikus színtér vezető alakja Ata Ebtekar, aki Paralllel Persia című projektjét mutatja be, az amerikai minimalista szaxofonos-zeneszerző Lea Bertucci pedig legújabb anyagával debütál.

Először mutatkozik be a magyar közönségnek Keiji Haino és Pándi Balázs duója. Haino a japán improvizációs zene, radikális rock és a zajzene ikonikusnak (lásd a fenti képet) bátran nevezhető figurája, Pándi Balázs pedig a magyar underground, metáltól improvizációs jazzig kalandozó hőse, formáló alakja, emellett több nemzetközi kollaboráció része olyan zenészekkel, mint Thurston Moore, Merzbow, Mats Gustafsson, Jim Jarmusch, Lee Ranaldo, Jon Wesseltoft, KK Null stb. Pándi és Haino több éve lépnek fel nemzetközi közönségnek, de a magyar közönség még nem láthatta őket együtt, ezt szeretnénk pótolni. A Trafóban játszanak majd.

A Sote néven ismert Ata Ebtekar az iráni kísérleti elektronikus színtér vezető alakja, aki a perzsa tradicionális zenét építi be saját elektronikus – az avantgárdból és az előremutató klubzenéből is táplálkozó – zenei nyelvébe. Olyan - sci-fi képekkel érzékeltetett, párhuzamos „meta-perzsa” - valóságot hoz létre, amelyben a romboló, „diktatórikus galaktikus erőkkel” szembeni ellenállás útja a törekvés a szépségre és szimmetriára. A Parallel Persia című lemezen és koncerten Sote elektronikus manipulációi mellett két tradicionális hangszer is mhallható lesz: Arash Bolouri szantúron, Pouya Damadi taron játszik.

Lea Bertucci amerikai zeneszerző, előadó, akinek fő hangszere az altszaxofon és a basszusklarinét, emellett magnószalagot, elektronikát használ gyakran sokcsatornás műveiben. A minimalizmusból erősen táplálkozó zeneszerzői módszerekkel kutatja az akusztikus terek tulajdonságait. Resonant Field című 2019-es albumát például a világ legnagyobb, öntött betonból készült épületében, egy buffalói gabona liftben vette fel. Ismétlődő, a térben visszaverődő, interferáló szaxofon- vagy klarinétmotívumait gyakran magnószalagról bejátszott környezeti felvételekkel egészíti ki, így zenéje sajátos, a minimalizmuson túlmutató dramaturgiával bír.