#érzelmek #karakterek #Rahmanyinov

Ki játszik kit? Molnár Csaba performatív hitvallása, táncos stand-up formában.
A Perszoniké egyszerre önvizsgálat és önparódia, személyes történet és annak szabad újraalkotása.

Az érzelmi vitruózitás terében előadott személyes történet, amelyben a valóság, az emlékezet és a fikció szabadon keveredik. Az előadás az önéletrajz hitelességével, az emlékek megbízhatatlanságával játszik. A történetek elferdítése, kiszínezése és újramesélése egy lehetőség, hogy távolságot teremtsünk azoktól a dolgoktól, amelyeket korábban megkérdőjelezhetetlenül komolyan vettünk.
A kortárs tánc, a performansz, a drag, a stand-up és a lecture performance határterületein mozgó darab az önirónia, az abszurditás és a humor mellett helyet ad a sebezhetőségnek és az önreflexiónak. A szereplő különböző előadói pozíciókba lép: táncosként, megszólalóként, karakterként, megfigyelőként vagy éppen saját maga paródiájaként jelenik meg.
Meghatározó zenei kiindulópontja Rahmanyinov 2. c-moll zongoraversenye, amely gyerekkora óta kíséri Csaba életét. 

A Perszoniké egy hosszabb ideje zajló közös alkotói folyamat újabb állomása, amely Molnár Csaba és Nicole Clore művészi kollaborációjából és különös kapcsolatából indul ki. Munkamódszerük része a valós és fiktív személyiségek, az önéletrajzi elemek és a kitalált történetek folyamatos egymásba játszása. Nicole Clore ebben a közös alkotói térben egyszerre önálló művészi partner, fiktív perszóna, tanár, coach és az önértelmezés lehetséges társszerzője. Eddigi közös munkáikban Nicole világa került a középpontba, ezúttal azonban megfordul a nézőpont: a történet Csabából indul ki. A perspektíva megváltozik, az alkotói párbeszéd azonban tovább folytatódik. De vajon lehetséges-e úgy elmesélni valakinek a történetét, hogy közben ne lépjünk folyamatosan a másik szerepébe?

Molnár Csaba koreográfus, előadó és alkotó. Munkáiban a tánc, a performansz, a színház és a vizuális művészetek határterületeit kutatja. Gyakran dolgozik a testtel mint az identitás vagy személyes és társadalmi történetek hordozójával, miközben a játék, a humor, a teatralitás és a popkulturális referenciák is fontos szerepet kapnak alkotói világában. Magyarországon és nemzetközi színtéren is dolgozik: az elmúlt évek munkái közül kiemelkedik a The Show Must Go On / The Graduation, The Open House, a Game Changer projekt különböző fázisai, illetve a Halász Péter-díjjal is elismert Nicole Clore performansz-sorozat.