„Az InTimE-t úgy nézzük, mintha először találkoznánk Frenák-művel. Csupa meglepetés. Erős hatás. A kivitelezés könnyed eleganciája. Az arányok megkapó, tökéletesség érzetét keltő harmóniája. Az erotika szégyentelen vadsága és klasszikus előkelősége. A meztelenség kiszolgáltatottság helyett méltóságot sugároz. Magától értetődő önmaga vállalását az előadók részéről. A nézőben pedig gyönyörűséget kelt a műtárggyá változtatott test szépsége.”
(Molnár Gál Péter, nol.hu)

Frenák Pál negyven éve van a pályán, harminc éve alkot koreográfusként és húsz éve alapította meg társulatát Magyarországon. Ez alkalomból két napos ünnepi gálával és az ikonikus InTimE c. előadással ünnepel az együttes a Trafóban. Magány, vágy, szerelem, testiség, erőszak, hatalom, kiszolgáltatottság, birtoklás, őszinteség, képmutatás… Frenák Pál – már-már kényszeresen – olyasmivel viaskodik, amivel mindenki találkozik a maga életében, legfeljebb nem vívja meg küzdelmét olyan élet-halálra szóló elszántsággal, ahogy azt az InTimE táncosai teszik a színpadon. A női és a férfi szerepek, a magány és az együttlét, a fájdalom és az öröm, a személyesség és a tárgyiasultság fölfokozott táncszínpadi lüktetése bizony arra kényszerít, hogy önmagunkra ismerjünk.

FrenÁk visszatérő kérdése, hogy a Másikkal és az önmagunkkal szembeni megalkuvás milyen mértékben szövi át az életünket; hogy mennyire hatja át az öncsalás és őszintétlenség a saját testünkhöz fűződő viszonyunkat is. ​

„… és ez néha egy sziget, egy menedék, ahová elbújhatunk az intimitás elől, ahol egy biztonságos helyet találhatunk, hogy megérkezzünk és csak legyünk. Igen, az InTimE-ban ott a testiség, intenzív, pulzáló, és néha provokatívnak is tűnhet, de számomra leginkább az emberek közötti, határok nélküli fúzióról beszél. Az emberi test és a lélek megmutatása annak tiszta tökéletességében mindössze egy eszköz arra, hogy mélyebb rétegeket tárjunk fel.”
(Frenák Pál gondolatai az InTimE kreációs időszakáról az AuditoriumMagazine-ban)