Lehengerlően látványos intermediális előadás a történelem végtelen körforgásáról.

A nemzetközi kollektíva 3D-s animációt és mozgást használ, zenét szerez, témájuk fókuszában pedig a magánélet és a közélet szétválaszthatatlansága áll. De hogyan lehetünk kritikusak a saját világképünkkel, amikor azt a hozzánk legközelebb állók alakítják? A néző szeme előtt videófelvételek és képek pörögnek: egy nő mint szerető anya, aki támogatja a rabszolgaságot; perverz ideológia propagandáját szervező szeretők; fasiszta karlendítést imitáló gyerekek. Van valami disszonáns ezekben a jelenetekben. Hétköznapi családok képei, anyukák és apukák a gyerekeikkel, apró, egymáshoz közel álló embercsoportok, szemben a történelem megismétlődésének fenyegetésével.

Az előadás azt a mindenkori kettőséget elemzi, amivel az átlagember napi szinten szembesül: a magánéletében egyébként gondoskodó, jó szándékú egyén miként változik bosszúszomjassá, gyűlölködővé amint a politikáról, közéletről van szó. Emlékeink gyakran hirtelen bukkannak fel, megváltoztatva, idealizálva, sőt néha spontán törlik magukat. Kulcsfontosságú események elfelejtésével és a történelem átírásával gátat építünk az új generáció és az idősebbek közé, és ez túl könnyen lehetővé teszi, hogy a történelem megismételje önmagát.