Nem érzek semmit.
„Felzokogott lélekben, mikor megérezte, hogy a férfi zsugorodik, húzódik vissza; várta az iszonyú pillanatot, mikor végképp kicsúszik belőle, s magára marad. Megnyílt a méhe, lágy volt, lágyan esdeklő, akár az árban hullámzó tengeri rózsa; némán esdekelve várta, hogy újrakezdődjék, s kiteljesedhessen.“ (Falvay Mihály fordítása)
Lady Contance Chatterley: Kiss-Végh Emőke
Sir Clifford Chatterley: Schmied Zoltán
Oliver Mellors: Rába Roland
Michaelis: Váradi Gergely
Charles May: Ördög Tamás
narrátor: Papp János
zene: Bartók Béla
jelmez: Je Suis Belle - Dévényi Dalma és Kiss Tibor
dramaturg: Törley-Havas Sára e.h.
rendező: Ördög Tamás
És előszeretettel mutat rá arra, hogy ma már nem egészen az a botrány alapköve, amit annak idején a háborgók annak tartottak, sőt, bizonyos fokig – sulykolás nélkül – igazságot szolgáltat a megalázottaknak és megszomorítottaknak.
"Sylvia Kristel ábrándos, vágyakozó tekintete és az Emmanuelle című dal még éppen belefért a „szocialista erkölcs” erotikakódexébe."
"…amely körüllengi az életünk, ám közel sem biztos, hogy tudunk vagy akarunk profitálni belőle."
"Lady Chatterley az előadás elején bejön, gyertyákat gyújt. Másfél órával később eloltja őket. És bár közben megforgatta az egész világot, mégsem változott semmi."