Egy szórakozóhely, a szórakozni vágyók és egy eltévedt ember. Meg egy leláncolt bicikli. Főleg a bicikli, ami rengeteg kérdést vet fel. Vajon kié? Mióta lehet itt? És egyáltalán hogyan került ide? Illetve mi lesz ez? Egy dráma, egy krimi, esetleg egy thriller? Ez Horváth Márton számára sem teljesen világos még abban a pillanatban, amikor feleségével való találkozóra indul, de oda soha meg nem érkezik. Magával sodorja az éjszaka sajátos dinamikája... Vajon felboríthatja az életünket egy (rég nem látott) bicikli? Minek kell történnie ahhoz, hogy kilépjünk a megszokott kerékvágásból? És végül mi lesz Horváth Márton feleségével?
Reisz Gábor novellái Reisz Gábor rendezésében. A rendező első találkozása a Proton Színházzal és úgy általában a színházzal. Mindennapok apró történetei és azok hatása életünkre, avagy a lényeg a részletekben rejlik.
Jelmez: Domán Melinda
Írta: Reisz Gábor
Zene: Reisz Gábor
Rendezőasszisztens: Tüű Zsófia
Rendező: Reisz Gábor
Producer: Büki Dóra
Produkciós menedzser: Csató Zsófia
Műszaki vezető: Éltető András
Világosító: Rigó Zoltán
Hangosító: Rembeczki János
Koproducer: Trafó Kortárs Művészetek Háza, Budapest
Támogató: Zoom Casting
"A filmszerűen párhuzamos jelenetezés szépen működik a szűkös, de ügyesen – az adottságok és a technika funkcionális használatával – kitágított térben. Noha a szó szoros értelmében színpad nincs, Reisznek érezhetően van színpadi érzéke. Tökéletesen irányítja és tereli el a nézői figyelmet, jól keveri a dramaturgiai arányokat, pihenőket is ad, nem kell kapkodni a fejünket, de egy percig sem unatkozunk. Emellett érzékenyen vezeti a színészeket."
"Reisz eddigi filmjeiben (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan; Rossz versek) is találkoztunk már hasonló éjszakai jelenetekkel, amikor egyszerre emeli ki a háttérzaj zavaró jelenlétét és hangosítja fel egy-egy szereplő belső gondolatait. Látjuk a társas magány kilátástalanságát, a végtelennek tűnő péntek esték ürességét, a kapcsolódási kísérletek fásultságát. A hősök reflektálnak a szociális helyzetükre, figyelik magukat, de mégsem képesek túllépni a szokott kereteken. Keresnek valamit, amit nem tudnak megnevezni."
"A rendező ügyesen és alaposan kihasználja a speciális, színházivá avanzsált teret. A nézők a kávézó asztalainál és bárszékein ülnek, a színészek közöttük játszanak, akcióznak, és rendszeresen kiszaladnak a Tűzoltó utcára, ahol folytatják… A közönség a Trafó új helyiségének üvegfalán és üvegajtóin keresztül kényelmesen követheti a kinti eseményeket is, melyeknek szerves részei az utcán elhaladó járművek és az arra sétálók, megállók gesztusai, reagálásai is. Filmszerű a látvány. A kint elmondott szövegeket is ugyanúgy, felerősítve halljuk odabent, mintha moziban ülnénk."
"A Proton Színház és a Trafó produkciója részben hasonlít Reisz filmjeire, részben nem. Akik remekműnek és/vagy kultfilmnek tartották a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant és/vagy a Rossz verseket, azok talán csalódni fognak; én viszont, mivel túlságosan magánügyinek, köldöknézőnek és túlbeszéltnek gondoltam nagyjából mindkettőt (a generációssal önmagában semmi bajom nem volt), örültem, hogy a Komolyan röhejes vagyok hozzám is beszél."