„Ne valamilyen siránkozást, jajveszékelést képzeljünk, ez az előadás pörgős, harsány, derűs, lendületes játék. Ünneplőbe öltözött anyák, nagymamák és dédnagyanyák tüsténkednek a színpadon. Jól érzik magukat, barátnők egymás között, és érződik az elszánás, hogy magukért és a közért végzik ezt a munkát a színpadon. Fő az étel, ürülnek a kupicák, várják haza az ötvenéves Reginát.” (Színház, Fehér Anna Magda)
30 és 50 közötti roma nők egy Borsod megyei faluból, Szomolyáról. Egymás közelebbi és távolabbi rokonai. Nyolc roma nő, akik semmit nem kaptak ingyen az élettől. A helyi rossz minőségű iskolákból illetve azok speciális tagozatairól hamar kipotyogtak. Fiatalon felnőtté váltak, és azóta keményen megküzdenek a mindennapokkal, hogy felnevelhessék a gyerekeiket.
"A jelenetekből egy olyan tapasztalatközösség bontakozik ki, amelynek a nemi identitáson túl meghatározó eleme az is, hogy ezek a nők romák és az ellátórendszer is ekként azonosítja őket. A baba bőrszínével viccelődő orvos, a kioktató védőnő vagy a szakbarbár családsegítő még az ártatlanabb szereplői annak a rendszernek, amelynek csúcsán a koraszülött halálát minden empátia nélkül közlő ápolónő, a beleegyezés nélkül végzett császármetszések és a meddővé tétel jelentik." (Revizor, Kricsfalusi Beatrix)
"A színháznak azon irányzatai felé tájékozódunk, amelyek konkrét és akut társadalmi kérdések megjelenítésén dolgoznak, kísérleteznek ezek hiteles formáival, és ennek érdekében civil embereket is bevonnak a színházi munka valamely fázisába. (…) Ezek szükségszerűen transzdiszciplináris vállalkozások, amelyekben kutatók, érintettek, segítő szakemberek és művészek együtt megpróbálják szisztematikusan megérteni a társadalmilag legkiszolgáltatottabb csoportok tagjainak tapasztalatait, majd közösen artikulálni ezeket a nyilvánosság számára." (Proics Lilla interjúja Horváth Katával, Revizor)
Az Éljen soká Regina! egy autoetnografikus dokumentumszínházi előadás, amely egy hosszabb művészetpedagógiai, közösségi színházi, részvételi kutatási folyamat egyik fontos eredménye. Az előadás a (roma) nők és az ellátórendszer találkozásainak személyes tapasztalatait dolgozza fel. A nyolc szomolyai szereplő saját történetén keresztül a színdarab azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent az anyaság ma Magyarországon a vidéki kistelelpüléseken, nehéz anyagi körülmények között élő cigány nők számára. Ezek az előadások egy féléves turné utolsó állomásai, amelynek során vidéki települések helyi közösségeihez jutott el a színházi program.
Az előadás szereplői: Báder Renáta, Horváth Róbertné (Rita), Horváth Zsanett, Kállai Gergőné (Vali), Lakatos Rudolfné (Noémi), Orgon Ilona, Rácz Anita, Suha Judit, Háda Fruzsina
Gitárkíséret: Horváth Róbert
Közösségszervező: Lázár Irén
Rendezőasszisztens: Fóti Orsolya
Dramaturg: Gyulay Eszter, Horváth Kata
Digitális történetmesélés: Lanszki Anita
Szociodráma: Teszáry Judith
Rendező: Romankovics Edit
Programvezető: Horváth Kata
Partnerek: SZOMARO, Trafó, Romakép Műhely, Laskó Forrás Egyesület, XXI. Századi Roma NŐk Országos Egyesülete, NMCKKSzSz Lucfalvi Tanoda
Támogatók: Badur Alapítvány, OSF Public Health Program
Az esemény a Roma Történeti Hónap eseménysorozatába illeszkedik.
30 és 50 közötti roma nők egy Borsod megyei faluból, Szomolyáról. Egymás közelebbi és távolabbi rokonai. Nyolc roma nő, akik semmit nem kaptak ingyen az élettől. A helyi rossz minőségű iskolákból illetve azok speciális tagozatairól hamar kipotyogtak. Fiatalon felnőtté váltak, és azóta keményen megküzdenek a mindennapokkal, hogy felnevelhessék a gyerekeiket.
"A jelenetekből egy olyan tapasztalatközösség bontakozik ki, amelynek a nemi identitáson túl meghatározó eleme az is, hogy ezek a nők romák és az ellátórendszer is ekként azonosítja őket. A baba bőrszínével viccelődő orvos, a kioktató védőnő vagy a szakbarbár családsegítő még az ártatlanabb szereplői annak a rendszernek, amelynek csúcsán a koraszülött halálát minden empátia nélkül közlő ápolónő, a beleegyezés nélkül végzett császármetszések és a meddővé tétel jelentik." (Revizor, Kricsfalusi Beatrix)
"A színháznak azon irányzatai felé tájékozódunk, amelyek konkrét és akut társadalmi kérdések megjelenítésén dolgoznak, kísérleteznek ezek hiteles formáival, és ennek érdekében civil embereket is bevonnak a színházi munka valamely fázisába. (…) Ezek szükségszerűen transzdiszciplináris vállalkozások, amelyekben kutatók, érintettek, segítő szakemberek és művészek együtt megpróbálják szisztematikusan megérteni a társadalmilag legkiszolgáltatottabb csoportok tagjainak tapasztalatait, majd közösen artikulálni ezeket a nyilvánosság számára." (Proics Lilla interjúja Horváth Katával, Revizor)
Az Éljen soká Regina! egy autoetnografikus dokumentumszínházi előadás, amely egy hosszabb művészetpedagógiai, közösségi színházi, részvételi kutatási folyamat egyik fontos eredménye. Az előadás a (roma) nők és az ellátórendszer találkozásainak személyes tapasztalatait dolgozza fel. A nyolc szomolyai szereplő saját történetén keresztül a színdarab azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent az anyaság ma Magyarországon a vidéki kistelelpüléseken, nehéz anyagi körülmények között élő cigány nők számára. Ezek az előadások egy féléves turné utolsó állomásai, amelynek során vidéki települések helyi közösségeihez jutott el a színházi program.
Az előadás szereplői: Báder Renáta, Horváth Róbertné (Rita), Horváth Zsanett, Kállai Gergőné (Vali), Lakatos Rudolfné (Noémi), Orgon Ilona, Rácz Anita, Suha Judit, Háda Fruzsina
Gitárkíséret: Horváth Róbert
Közösségszervező: Lázár Irén
Rendezőasszisztens: Fóti Orsolya
Dramaturg: Gyulay Eszter, Horváth Kata
Digitális történetmesélés: Lanszki Anita
Szociodráma: Teszáry Judith
Rendező: Romankovics Edit
Programvezető: Horváth Kata
Partnerek: SZOMARO, Trafó, Romakép Műhely, Laskó Forrás Egyesület, XXI. Századi Roma NŐk Országos Egyesülete, NMCKKSzSz Lucfalvi Tanoda
Támogatók: Badur Alapítvány, OSF Public Health Program
Az esemény a Roma Történeti Hónap eseménysorozatába illeszkedik.
