Kedves nézőink, időutazásra invitálunk Benneteket! Bravúros látványelemek, megkapó költőiség, a Compagnie 111 nyolcadik alkalommal a házban, a társulat alapítója és főrendezője Aurélien Bory pedig ezúttal a színpadon is!

1994-ben a fiatal Aurélien Bory Toulouse-ban megnézte Mladen Materic rendező - aki az elegáns és finom színházáról ismert - Le ciel est loin la terre aussi (Az Ég messze van, a Föld is) című előadását. Az előadás lehengerlő vizualitása és komplex világa kitörölhetetlen nyomokat hagyott Bory-ban, alapjaiban formálta át és határozza meg művészi pályáját.

Mit viszünk magunkkal az előadásokból, miután a függöny legördült? Mit kezdünk ezekkel az emlékekkel? Aurélien Bory és Mladen Materic ezekre a kérdésekre együtt keres válaszokat: elhatározták, hogy újraalkotják Bory emlékeit kiindulópontként használva a 25 évvel ezelőtti produkciót. Teszik mindezt úgy, hogy nem reprodukálni próbálják Materic egykori előadását, hanem inkább felhasználják az elemeit - a díszleteket, a jelmezeket, sőt, még az eredeti színészeket is! – hogy megmutassák, hogyan válik egy mű ihletforrássá. Ez a remake a maga burleszkszerű melankóliájával intenzív és költői vízió az emlékek erejéről.

Az eredetileg fizikusnak tanuló, majd építésznek készülő Aurélien Bory-t nemigen kell bemutatni a trafós közönségnek, ez a hozzánk érkező nyolcadik előadása. A francia rendező vizionárius munkái beleégnek a nézői agyba, ötletei egyediek, előadásainak látványa lélegzetelállító.

Mladen Materic a 80-as évek elején, Jugoszláviában, megalapította a Théâtre Tattoo-t, és ott előadásokat rendezett. A társulat tagjai a kezdetektől fogva elkötelezték magukat egy új színházi nyelv keresése és megteremtése mellett. Matericnek a színházi mesterek panteonjában már bérelt helye van, hiszen egy sor olyan produkciót tudhat a magáénak(például a párizsi őszi fesztivál koprodukciójában megvalósult Le jour de la fête-et, vagy a Peter Handke-val közösen alkotott Pourquoi la cuisine?-t), amelyek frissességet és újdonságot hoztak a színház területére.