"A Nobel-díjas szerző, Elfriede Jelinek szövegében, az Árnyékban a nő csak úgy lehet szabad, ha darabokra esik, majd eltűnik. Ezzel szemben a magyar ősbemutatón inkább összeragasztották és megmutatták őt."

"Tartoztam ezzel magamnak. Most megadtam. Elég jó tudni, hogy képes vagyok erre." - beszélgetés Pető Katával

"A saját halálához való viszonyban Eurüdikéje végigjárja a gyász stádiumait a tagadástól a dühödt indulatokon keresztül az elfogadásig. A düh és a szintén jelenlévő irónia azonban fokozatosan lecsendesül. A legszebb, ahogy Pető Kata az előadás utolsó részében ezt a lecsendesülő, a zajló világból kifogyó, árnnyá váló Eurüdikét meg tudja mutatni."

"Már kamaszkoromban meghatott Eurüdiké és Orpheusz történetének romantikája. Mi az a bizalom, amit Eurüdiké elvár Orpheusztól, egyáltalán mi az, amit elvárhatunk a másiktól? Jelinek kiforgatja, hogy mi minden játszódik le egy nő fejében, miközben némán követi a férfit, hogy miért egyértelmű, hogy a némaság beleegyezés, hogy Eurüdiké is föl akar jönni az alvilágból."

"Érezzük, hogy a színésznő átszűrte magán a szöveget, Halas Zoltán két éven át készülő fordítását, és minden mondatot értelmez, minden szó a sajátjaként hangzik el, nincs benne feleslegesnek vagy jelentés nélkülinek érződő. Olyan, mintha egy zeneművet hallgatnánk."

"Ez a nyelv elképesztően zenei – ami nem véletlen, hiszen Jelinek a bécsi konzervatóriumban tanult -, ráadásul a trashtől az elitig rendkívül sokféle forrásból táplálkozik, popdalok, hírek, szakácskönyvek szövegeiből éppen úgy, mint klasszikus irodalmi és filozófiai művekből"

"mivel itt Eurüdiké egy írónő, még az is felmerül, hogy az ő alkotása mint női alkotás ér-e egyáltalán valamit. Ha igen, mennyit? Kevesebbet? A történet másik fő kérdése az, hogy a férfihez képest én mi vagyok"

"Mit mondjak, erőteljesen megdolgoztattam az anyanyelvemet: mint cirkuszban a kígyónő, úgy hajlongott és vette néha a lába közé a fejét, így sétafikált a porondon." Halasi Zoltán fordító Eurüdiké monodrámájáról.