Tabukkal szembemenő, vaskos, mégis finom, érzékeny humorú játék, előítéletmentes, szabad, radikális testkutatás – ez jellemzi a Hód Adrienn vezetésével működő, többszörösen díjnyertes és nemzetközileg is jegyzett kortárstánc formációt, a Hodworks-t. A Lábán-díjas Pirkad című előadásukat 2013 óta játssza a Trafó.
SUNDAY című új előadásuk a kortárstánc elméleti alapkérdéseiből indul ki, de mindenre a gyakorlatban reagál, velőtrázó fizikalitás formájában. A tánc és a színház alkotóelemeit az öt előadó elementáris testélménnyé formálja, amely hatása alól a néző sem vonhatja ki magát. A SUNDAY nem bágyadt pihenőnap, hanem rendkívüli teljesítménytúra.
"Hód mellett kicsit Bosch és Pasolini is. (…) Olyan élmény, amivel szemben a néző garantáltan nem maradhat közömbös. (…) Legalább olyan fontosak vagyunk Hód Adrienn számára, mint a táncosai, ha nem fontosabbak. Addig piszkál, addig dolgozik rajtunk, amíg lepattintja vastagon megkérgesedett nézői páncélunkat, és mi is ott állunk ugyanolyan pőrén az ismeretlenre várva, mint a SUNDAY szereplői. (…) A zsigeri testélmény, ami a táncosok önkitevéséből, belső energiarobbanásaiból származik, elsöpör minden hamis illúziót és képzetet." (Králl Csaba, es.hu)
„Ingoványos, ismeretlen és kiismerhetetlen határterületre kerülünk. (…) Hód mindenről leszedi a mázat. (…) Pont azt csinálja szívós módszerességgel évek óta, amit táncosai: olyan helyekre nyúlkál, ahova nem illik, olyan területekre tapint, ami sokszor kellemetlen. De mégis muszáj nézni. Mert érdekes. Mert nem enged hátradőlni. Mert magamat is jobban megismerem általa.” (Maul Ágnes, szinhaz.net)
"A Hodworks csapata a Grace és a Szólók után a legújabb, SUNDAY című előadásában gondolkodik tovább a tánc műfajáról, szerepéről és jövőjéről, az előadó és szerep kettősségéről, nem utolsósorban pedig a befogadás folyamatáról. (…) A SUNDAY olyan színházi önreflexió, mely senkit és semmit nem hagy kérdés nélkül." (Antal Klaudia, tanckritika.hu)
Önreflexiók. A táncra és magunkra. Mit okoz és mi a hatása a táncnak? Hogyan hat kifelé? És arra, aki táncol? Mit jelent ma táncosnak lenni? Mit jelent egy táncosnak a koreográfus, és viszont? Milyen alkotási modellek léteznek? Hogyan formálja a munka a személyiséget, és a személyiség a munkát? Ítéletek a táncról. A tánc morális megítélése. Veszélyes a tánc? Különböző kulturális normák és értékrendszerek jogosultsága és megértése. Mi erkölcstelen, és mi nem az? Úgy tűnik, hogy ma már könnyedén (?) átlépünk ezeken a kategóriákon. Mindent szabad. Mindent szabad? Mi a tánc jövője? Utópisztikus elképzelések. Mire jó a tánc?
Gryllus Ábris a darab zenéjéről:
A zene elsődleges célja egy olyan atmoszféra megteremtése volt, ami emelkedett, de egyúttal keserű és nyomasztó is. Ami fizikai, majdhogynem klub zene, de közben kíméletlen mind a táncosokkal, mind a nézőkkel szemben. Többek közt ezért kezdett el a darab zenei világa a közös improvizációk során elkanyarodni a gabber esztétikája felé. A gabber nem összekeverendő a technóval. Gyors, agresszív, könyörtelen, utcai és magasztos, zsigeri és fennkölt. Mint egy foci himnusz. A zenei alkotófolyamat része volt a műfaj kielemzése és dekonstrukciója. Az így kapott alkotóelemeket önmagukban, repetitív módon használva áll össze a performansz meditatív, de mégis sokszor kényelmetlen csontváz szerű atmoszférája. A darab zenéje a mozgással szinergiában, élőben kerül előadásra.
Előadók és alkotótársak: Cuhorka Emese, Molnár Csaba (Fülöp Viktor ösztöndíjas), Marin Lemić, Simet Jessica, Vakulya Zoltán
Fény: Mervel Miklós
Zene: Gryllus Ábris
Jelmez, kellék: Vass Csenge
Dramaturg: Szabó-Székely Ármin
Menedzsment: Eredics Lilla
Koreográfus: Hód Adrienn
Külön köszönet: Fuchs Lívia, Tóvay Péter, Kürti László, PIM-OSZMI (Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet) - Táncarchívum
Koprodukciós partner: Trafó Kortárs Művészetek Háza
Fotó: Mónus Márton
"Mi marad a megfogalmazhatón túl? Mi kerüljön leírásra? Egyáltalán mi a kritika műfajának a lényege, a szerepe, a jövője? A SUNDAY olyan színházi önreflexió, mely senkit és semmit nem hagy kérdés nélkül."
"Hód Adrienn is pont azt csinálja szívós módszerességgel évek óta, amit táncosai: olyan helyekre nyúlkál, ahova nem illik, olyan területekre tapint, ami sokszor kellemetlen. De mégis muszáj nézni. Mert érdekes. Mert nem enged hátradőlni. Mert magamat is jobban megismerem általa."
Tabukkal szembemenő, vaskos, mégis finom, érzékeny humorú játék, előítéletmentes, szabad, radikális testkutatás.
Rather, it is a grim discovery burning into your retina, leaving you no way out.
EMMI, NKA, OFF Alapítvány, SÍN Kulturális Központ, Új Előadóművészeti Alapítvány
Partnerségben a Műhely Alapítvánnyal
"A Sunday sötét világa azonban messzebb megy annál, minthogy pusztán megsértse az Úr napjának szentségét. Adódik a kérdés, vajon miből ered a tánc felforgató ereje, ami miatt oly sok évszázadon át bizonyos körökben irtóztak tőle? És milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből a jelenre? A következő gondolatmenettel azt szeretném érzékeltetni, hogy erejéből mit sem vesztve a tánc a mai napig problematikus lehet a fennálló rend(szerek) számára."