1000 Ft
“Belgium egyik legizgalmasabb kortárs zenei együttese, az Eric Sleichim által alapított BL!NDMAN nem egyszerűen egy szaxofonkvartett, hanem egy olyan laboratórium is, ahol állandó műhelymunka folyik.”
Ward Daenen, De Morgen
A BL!NDMAN Saxophone Quartet nem elégszik meg azokkal a hangokkal, amelyeket a hangszer eredetileg is képes megszólaltatni. A zenészek természetesen a hagyományos módon is használják a fúvókát és a billentyűket – de nem kizárólag. „Egy erdőnyi mikrofon használata, sőt magának a fúvókának a bemikrofonozása, a légzés és az ujjbegyek zaja, a billentyűk zörgése, valamint egy 750 cm3-s Suzuki hangja – ezek jellemzik Eric Sleichim kompozícióit és a BL!NDMAN játéktechnikáját.” (The Herald)
A zeneszerző/szaxofonista Eric Sleichim 1988-ban alapította meg a BL!NDMANt. A név Marcel Duchamp „The Blind Man” címmel 1917-ben New Yorkban kiadott folyóiratának címére utal, amely egy, a közönséget a kiállításokon végigvezető és a műalkotásokat kommentáló vak ember dadaista ötletén alapult. Sleichimet az foglalkoztatja, hogy hogyan lehet képzőművészeti koncepciókat a zene nyelvére lefordítani. Ez a fajta érdeklődés a későbbiekben más művészetekkel való találkozásokhoz vezetett. Írt zenét multimédia projektekhez, koreográfiákhoz, performanszokhoz és kiállításokhoz, de komponált zenét Buster Keaton, Telinosuke Kinugasa és Jean Epstein némafilmjeihez is.
A BL!NDMAN mára a legjelentősebb kamarazenekarok sorába lépett. Olyan világhírű művészekkel és társulatokkal dolgoztak együtt, léptek fel vagy vettek föl zenét, mint pl. Jan Fabre, William Forsythe, Amanda Miller, Ulrike Gabriel, Ictus Ensemble, Heiner Goebbels, Rosas, Transparant, Paul Van Nevel, Steve Lacy, Gerry Hemmingway ...
Több CD-jük is megjelent, köztük az egész világon terjesztett BL!NDMAN plays Bach (Universal 2000), vagy a Steve Lacy-vel felvett Antonymus (Sub Rosa 1994). A nagysikerű Bach lemezt bemutató koncertturné után a BL!NDMAN folytatja a régi zene területén megkezdett kutatását. 2002-ben adták elő a flamand és észak-francia többszólamú zenét bemutató programjukat. A program létrejötte azon a meggyőződésen alapul, hogy a szaxofon az a hangszer, amelyik a leginkább megközelíti az emberi hangot.
Eric Sleichim 2003-ban készítette el Jan Fabre Angel of Death című performanszának és videoinstallációjának zenéjét, amelyet a világhírű táncos-koreográfussal, William Forsythe-tal adtak elő.
A BL!NDMAN 2003-ban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, amelyet idén a szintén világhírű holland Mondriaan Quartettel közös turnéval ünnepelnek, melyen egy elektroakusztikus programot adnak elő.
A BL!NDMAN ELECTR!C program az elektronika élő zenében való részvételének különböző fokozatait mutatja be, az akusztikustól a teljesen kompjuterizált hangzásig. Jacob Ter Veldhuis Grab it című darabja tenor szaxofonra és rádiómagnóra íródott, Heiner Goebbels a zenekari harmóniákat sample-ek használatával hozza létre a Stadt Land Fluss-ban, míg Steve Reich a New York Counterpoint-ban egy egész kánonrendszert épít fel, miközben négy élő szaxofon hangját hét, előre felvett, magnóról lejátszott szaxofonéval konfrontálja. Jonathan Harvey Ricercare una melodia című darabja egy hangszerre (itt tenorszaxofon) lett komponálva és egy késleltető rendszerre, amely egy ötszólamú kánont hoz létre.
A BL!NDMAN frontembere Eric Sleichim már a kezdetektől fogva kutatja a szaxofon hangjában rejlő lehetőségeket. A Storm at Low Tide azokat a hangokat erősíti fel, amelyek általában a hangszer belsejében maradnak rejtve: a zenészek lélegzésének és hangszerük szopogatásának, valamint a billentyűk csapódásának hangjait… A Domestic Disruptions-ban a zenészek egymás hangjait manipulálják rezonátorok, szűrők, dobgépek és delay-ek segítségével. Ebben a műben a szaxofonokat csak az elektromos manipulációk forrásaként használják. Az elektronika ilyen bevonásának, valamint az erősítésnek köszönhetően a szaxofon billentyűinek ritmikus ütögetésével a drum’n’ bass vagy a techno atmoszférájához hasonló hangzás jön létre.
Program:
Eric Sleichim: Domestic Disruptions
Heiner Goebbels: Stadt Land Fluss
Jonathan Harvey: Ricercare una melodia
Eric Sleichim: Storm at Low Tide
Jacob Ter Veldhuis: Grab It
Steve Reich: New York Counterpoint
Koncepció:Eric Sleichim
Szoprán szaxofon: Koen Maas
Alt szaxofon: Eric Sleichim
Tenor szaxofon: Piet Rebel
Bariton szaxofon: Raf Minten
Az ELECTR!C a Mousonturm, Frankfurt (D) megrendelésére, a BL!NDMAN és a Kaaitheater koprodukciójában készült.
A BL!NDMAN hivatalos szponzora a Selmer Paris. Az együttest támogatói: Ministry of the Flemish Community, the Flemish Community of the Brussels Capital Region, Kaaitheater, Brugge 2002
Ward Daenen, De Morgen
A BL!NDMAN Saxophone Quartet nem elégszik meg azokkal a hangokkal, amelyeket a hangszer eredetileg is képes megszólaltatni. A zenészek természetesen a hagyományos módon is használják a fúvókát és a billentyűket – de nem kizárólag. „Egy erdőnyi mikrofon használata, sőt magának a fúvókának a bemikrofonozása, a légzés és az ujjbegyek zaja, a billentyűk zörgése, valamint egy 750 cm3-s Suzuki hangja – ezek jellemzik Eric Sleichim kompozícióit és a BL!NDMAN játéktechnikáját.” (The Herald)
A zeneszerző/szaxofonista Eric Sleichim 1988-ban alapította meg a BL!NDMANt. A név Marcel Duchamp „The Blind Man” címmel 1917-ben New Yorkban kiadott folyóiratának címére utal, amely egy, a közönséget a kiállításokon végigvezető és a műalkotásokat kommentáló vak ember dadaista ötletén alapult. Sleichimet az foglalkoztatja, hogy hogyan lehet képzőművészeti koncepciókat a zene nyelvére lefordítani. Ez a fajta érdeklődés a későbbiekben más művészetekkel való találkozásokhoz vezetett. Írt zenét multimédia projektekhez, koreográfiákhoz, performanszokhoz és kiállításokhoz, de komponált zenét Buster Keaton, Telinosuke Kinugasa és Jean Epstein némafilmjeihez is.
A BL!NDMAN mára a legjelentősebb kamarazenekarok sorába lépett. Olyan világhírű művészekkel és társulatokkal dolgoztak együtt, léptek fel vagy vettek föl zenét, mint pl. Jan Fabre, William Forsythe, Amanda Miller, Ulrike Gabriel, Ictus Ensemble, Heiner Goebbels, Rosas, Transparant, Paul Van Nevel, Steve Lacy, Gerry Hemmingway ...
Több CD-jük is megjelent, köztük az egész világon terjesztett BL!NDMAN plays Bach (Universal 2000), vagy a Steve Lacy-vel felvett Antonymus (Sub Rosa 1994). A nagysikerű Bach lemezt bemutató koncertturné után a BL!NDMAN folytatja a régi zene területén megkezdett kutatását. 2002-ben adták elő a flamand és észak-francia többszólamú zenét bemutató programjukat. A program létrejötte azon a meggyőződésen alapul, hogy a szaxofon az a hangszer, amelyik a leginkább megközelíti az emberi hangot.
Eric Sleichim 2003-ban készítette el Jan Fabre Angel of Death című performanszának és videoinstallációjának zenéjét, amelyet a világhírű táncos-koreográfussal, William Forsythe-tal adtak elő.
A BL!NDMAN 2003-ban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, amelyet idén a szintén világhírű holland Mondriaan Quartettel közös turnéval ünnepelnek, melyen egy elektroakusztikus programot adnak elő.
A BL!NDMAN ELECTR!C program az elektronika élő zenében való részvételének különböző fokozatait mutatja be, az akusztikustól a teljesen kompjuterizált hangzásig. Jacob Ter Veldhuis Grab it című darabja tenor szaxofonra és rádiómagnóra íródott, Heiner Goebbels a zenekari harmóniákat sample-ek használatával hozza létre a Stadt Land Fluss-ban, míg Steve Reich a New York Counterpoint-ban egy egész kánonrendszert épít fel, miközben négy élő szaxofon hangját hét, előre felvett, magnóról lejátszott szaxofonéval konfrontálja. Jonathan Harvey Ricercare una melodia című darabja egy hangszerre (itt tenorszaxofon) lett komponálva és egy késleltető rendszerre, amely egy ötszólamú kánont hoz létre.
A BL!NDMAN frontembere Eric Sleichim már a kezdetektől fogva kutatja a szaxofon hangjában rejlő lehetőségeket. A Storm at Low Tide azokat a hangokat erősíti fel, amelyek általában a hangszer belsejében maradnak rejtve: a zenészek lélegzésének és hangszerük szopogatásának, valamint a billentyűk csapódásának hangjait… A Domestic Disruptions-ban a zenészek egymás hangjait manipulálják rezonátorok, szűrők, dobgépek és delay-ek segítségével. Ebben a műben a szaxofonokat csak az elektromos manipulációk forrásaként használják. Az elektronika ilyen bevonásának, valamint az erősítésnek köszönhetően a szaxofon billentyűinek ritmikus ütögetésével a drum’n’ bass vagy a techno atmoszférájához hasonló hangzás jön létre.
Program:
Eric Sleichim: Domestic Disruptions
Heiner Goebbels: Stadt Land Fluss
Jonathan Harvey: Ricercare una melodia
Eric Sleichim: Storm at Low Tide
Jacob Ter Veldhuis: Grab It
Steve Reich: New York Counterpoint
Koncepció:Eric Sleichim
Szoprán szaxofon: Koen Maas
Alt szaxofon: Eric Sleichim
Tenor szaxofon: Piet Rebel
Bariton szaxofon: Raf Minten
Az ELECTR!C a Mousonturm, Frankfurt (D) megrendelésére, a BL!NDMAN és a Kaaitheater koprodukciójában készült.
A BL!NDMAN hivatalos szponzora a Selmer Paris. Az együttest támogatói: Ministry of the Flemish Community, the Flemish Community of the Brussels Capital Region, Kaaitheater, Brugge 2002
