1900 Ft / diák: 1500 Ft
Trafó bérlet érvényes
A Futurspektív2 fesztivál keretében.
Angolul, magyar felirattal.
Joszif Brodszkij Nobel-díjas költő két flamand, egy zeneszerző/zongorista és egy színész szemével. Önarckép három szólamra.
Joszif Brodszkij szerint a vers nem monológ, hanem párbeszéd iró és olvasó között, kétféle magány megosztása. Az előadó/színész tehát nem más, mint olyan közvetítő, aki elvarázsolja nézőjét, hogy eljuttassa hozzá azt, amit neki szánt a szerző.
A Brodszkij koncertek két szereplője, Kris Defoort és Dirk Roofthooft a vers, a dallam, az emigrációba kényszerített orosz költő műveinek időt álló ereje és metafizikus tartalma előtt tiszteleg. Élet, halál, szerelem, bajtársiasság – ezek voltak az 1987-ben Nobel-dijjal jutalmazott életmű fő kérdései és csomópontjai. Nem véletlenül: Brodszkijt 1964-ben – 24 évesen – „tunyejadsztvo", azaz közveszélyes munkakerülés címén perbe fogták, és öt év száműzetésre ítélték. Tizennyolc hónapot töltött egy nyomorúságos, északi faluban. A kiszabadítására indított mentőakció akkor sikerrel járt, de 1972 őszén egész egyszerűen kiutasították az országból.
Az előadás során a két flamand művész arra törekszik, hogy megteremtse azt a fajta érzéki és költői atmoszférát, azt a szépséget, amelyről Brodszkij verseiben is gyakran beszél. Azt a különös bizsergést, amit az ember az ujja hegyén érez, amikor megsimogatja szerelme arcát.
Ahogy a költő sem tudja mindig, hogyan ér véget a verse, Dirk Roofthooft és Kris Defoort is hagyja, hogy Brodszkij szövege, a költő által felolvasott versek hangulata, zeneisége magával sodorja őket.
Szöveg: Joszif Brodszkij
Zene, zongora: Kris Defoort
Dramaturg, előadó: Dirk Roofthooft
Hangmérnök: Jean-Marc Sullon
Jelmez: An D'Huys
LOD produkció
Bemutató: 2010. szeptember 14., Festival La Bâtie, Genf
Koprodukciós partnerek: Grand Théâtre de Luxembourg, deSingel (Antwerpen) and Centre de Recherches et de Formation Musicales de Wallonie (Liège)
