2500 Ft (diákjegy nincs, Trafó bérlet nem érvényes!)
A Budapesti Őszi Fesztivállal közös program.
Minél kevesebb a néznivaló, annál inkább adott a lehetőség az alapos vizsgálódásra, az elmélyülésre. Sanne van Rijn tudatosítani igyekszik bennünk a néző példa nélkül álló erejét és felelősségét. Nézni annyi, mint létrehozni a világot. Nyissuk ki a szemünket!
Kedves Néző! Ön a nézőtéren ül, telve jóleső várakozással. Kíváncsi arra, vajon mi fog történni. A mesés díszletet és a fényeket nézi. Minden tökéletes, pont amilyet várt. Valami mégsincs rendben. Nincs senki a színpadon. Milyen kár. Pedig szereti az embereket. Hova tűntek? Már egy kicsi és jelentéktelen figura is segítene. Egy csillogó szemű, élénk, lélegző lény, aki puhán mozgatná a végtagjait. Jég morajlása hallatszik, mintha egy rádió szólna valahol. Mindenféle különös, csodálatos, színes alakok úsznak be a színpadtérbe. Képzelje csak el, milyen szép is lenne!
A flamand Sanne van Rijn sajátos színháza a figyelemről, a tekintet erejéről szól. A látható ráncai között megbúvó jelenvaló felmutatásáról. A néző is dolgozik, talán keményebben, mint a színész. A nézés, mint cselekvés, része az előadásnak, a nézői tekintet katalizátora a színház létrejöttének. Tanulunk új, friss szemmel nézni és látni.
Sanne van Rijn klasszikus balettet, majd fotózást tanult, később a Hágai Konzervatóriumban audiovizuális tanulmányokat folytatott (Joint Faculty for Sound and Vision). A ZTHollandia társulattal rendezőként dolgozott, jelenleg pedig az NTGent (Nederlands Toneel Gent/Genti Holland Színház) kötelékében alkot.
Jól körülhatárolt kategóriarendszereinken kívüli darabjai sajátos világba kalauzolják a nézőt. Amit a színpadon látunk, se nem tánc, se nem színház, nem pantomim és nem is ezek elegye. A szokványosban rejlő különlegesre mutat rá.
Óvatosan helyezi egymás mellé a minimális színpadi akciót, minimalista zenét, képet és mozgást, ezzel kényszerítve a nézőt, hogy változtasson nézése, hallgatása természetén, elvárásain, prekoncepcióin. Minimalizmusa azonban nem jelenti, hogy a történés is minimális, több dolog is történik egyszerre. A dolgok bonyolultságát ez esetben nem a színpadon látottak adják, hanem az, ahogyan a néző viszonyul a látottakhoz.
Sanne van Rijn dolgozott színészként a világhírű brit színházi társulattal, a Forced Entertainment-tel és Tim Etchells rendezővel, valamint olyan további neves rendezőkkel, mint Christoph Marthaler és Johan Simons. Az idei évben a Theatre in Motion rezidens művésze (a Trafóban is látott Wayn Traub és Rimini Portokoll, valamint a LOW Kultfeszten bemutatkozott Káldor Edit mellett). A fiatal generáció egyik meghatározó, egyéni hangú alkotója.
Az előadás zenéjét Eavesdropper, vagyis Yves De MAY szerezte, aki drum'n'bass és breakbeat producerként kezdte pályáját. Számos hollandiai fellépés és néhány kiadvány megjelentése után felkérték az Aars, Het Toneelhuis nagyszabású színművének megzenésítésére. Wim Vandekeybus (Ultima Vez) Scratching the Inner Fields című filmjének is zeneszerzője. Készít hanginstallációkat, tánc-, színházi és reklámzenéket, DJ-összeállításokat, élő bemutatókat. Ő működteti a Knobsound kiadó Io label-jét és együttműködik a Galmour is Undead-del. A 2006-os Making New Waves zenei fesztiválon a Trafóba látogatók már találkozhattak vele.
Az NTGent színház, társulat és közösség, amely érzékenyen reagál a külvilág történéseire. Nyitott társulata nem csak színészekből áll, ide tartoznak szerzők, rendezők, filozófusok, és a színháztól távoli területek szakértői. Jelenleg a nagy nevek mellett három fiatal művész illetve művészcsoport tartozik az NTGENT csapatába: Sanne van Rijn, Peter Verhelst és a Wunderbaum színházi kollektíva.
Sanne van Rijn Christoph Marthaler 1992-es rendezésének - Pessoa: Faust, Eine subjektieve Tragödie – Anna Viebrock által tervezett díszletét használja az Über-ben.
Rendező: Sanne van Rijn
Előadó: Sanne van Rijn
Eredeti díszlet: Anna Viebrock
Díszlet: Inge Roseboom
Hang és zene: Eavesdropper
Fénytervező: Maarten van Otterdijk
Dramaturg: Koen Tachelet
Támogató:
