a Trafó Beavató - oktatási - Programjának részeként
Kedves érzékszerveim, csalódtam bennetek. És benned is, drága fantázia. Elrajzolom magam, és megint elrajzolok mindent és mindenkit. Akkor ezután már mindig ez az általam való világ? Hogy lehetne kilátni innen? És mi van, ha nincs ott semmi? Azt is én vetítem? Szeretnék egy ruhát, ami megvédi tőlem a külvilágot. Mert úgy döntöttem: nincs csoda.
Az előadásban használt real-time videotechnika reagál a mozgó test térbeli elhelyezkedésére, alakjára, mozgásának irányára és dinamikájára. Így alakítja a hat táncos mozdulatait szorongásaik és fantáziáik kivetített képévé, kapcsolataik rendszerét mozgékony absztrakt festménnyé.
Az interaktív technológiának köszönhetően a táncosok és árnyaik egyformán élő szereplőként lehetnek jelen a színpadon, akár táncolhatnak is egymással, az előadók mozdulataikkal, hangjukkal vezérelhetik a vetített képet. Így a technika egyenrangú játékostársként szerepel az előadásban.
Az előadás 2010-ben az újvidéki INFANT fesztiválon, az új színházi formák nemzetközi fesztiválján elnyerte a színházi nyelv valamely rétegét legeredetibb módon vizsgáló előadás díját.
"A dübörgő jazzre előadott darab egy bizarr rettegésekkel megtűzdelt, éber álom megjelenítése, amelyben David Lynch Radírfej című filmjére emlékeztető, egy-egy pillanatra éppen csak felsejlő tablókból szürrealista, úszódresszben és kamásliban előadott báltermi mozgássorok alakulnak ki, hódolattal adózva Pina Bausch-nak. Fájdalommal, félelemmel és szomorúsággal telített jeleneteket láthatunk révetegen lebegni egy megdöbbentően különös világítástechnika fényjátékában. Rendkívüli."
(Luke Jennings, The Guardian)
„Szabó Réka minden ízében újító munkájának alapötlete lehengerlő. A táncosegyéniségek nagyszerűek. Márkos Albert dzsesszkompozíciója elsőrangú. Nagy Fruzsina jelmeze, Szirtes Attila tér- és fényterve megkapó. (…) Körvonalazódni látszik egy kiugróan eredeti, intellektuális, játékos, okos, rafinált opus.” (Horeczky Krisztina, Népszabadság)
„Ha egyetlen szóval akarnám jellemezni a Beavató Programot, azt mondanám, olyam, mint egy álom. Nekem egy álmot adott ez a program. Egy furcsa, groteszk, de felejthetetlen álmot, aminek több megfejtése van, és újra-újra visszajár.”
Kiss Fruzsina
(a Chernel István Általános Iskola és Gimnázium diákja)
Rendező-koreográfus: Szabó Réka
Táncosok: Dózsa Ákos, Góbi Rita, Nagy Andrea, Szász Dániel, Vadas Zsófia Tamara, Varga Csaba
Dramaturg: Peer Krisztián
Interaktív technológia: MTA SZTAKI Médiatechnológia Csoport (Papp Gábor, Sárosi Anita, Vicsek Viktor)
Fény és tér: Szirtes Attila
Zeneszerző: MÁRKOS Albert
Hang: NÉMETH Márton
Hangmérnök: Németh Márton
Jelmez: Nagy Fruzsina
Produkciós vezető: Paizs Dóra
Külön köszönet: Gideon Obarzanek
Támogatók: OKM, NKA, Flórián Műhely, Artus, MU Színház L1 Független Táncművészek Társulása, Marland Kft, szinhaz.hu, tancelet.hu
A darab a Tünet Együttes, a Trafó KMH és az MTA SZTAKI koprodukciójában készült minden résztvevő alkotó közreműködésével.
www.tunetegyuttes.hu
Kedves érzékszerveim, csalódtam bennetek. És benned is, drága fantázia. Elrajzolom magam, és megint elrajzolok mindent és mindenkit. Akkor ezután már mindig ez az általam való világ? Hogy lehetne kilátni innen? És mi van, ha nincs ott semmi? Azt is én vetítem? Szeretnék egy ruhát, ami megvédi tőlem a külvilágot. Mert úgy döntöttem: nincs csoda.
Az előadásban használt real-time videotechnika reagál a mozgó test térbeli elhelyezkedésére, alakjára, mozgásának irányára és dinamikájára. Így alakítja a hat táncos mozdulatait szorongásaik és fantáziáik kivetített képévé, kapcsolataik rendszerét mozgékony absztrakt festménnyé.
Az interaktív technológiának köszönhetően a táncosok és árnyaik egyformán élő szereplőként lehetnek jelen a színpadon, akár táncolhatnak is egymással, az előadók mozdulataikkal, hangjukkal vezérelhetik a vetített képet. Így a technika egyenrangú játékostársként szerepel az előadásban.
Az előadás 2010-ben az újvidéki INFANT fesztiválon, az új színházi formák nemzetközi fesztiválján elnyerte a színházi nyelv valamely rétegét legeredetibb módon vizsgáló előadás díját.
"A dübörgő jazzre előadott darab egy bizarr rettegésekkel megtűzdelt, éber álom megjelenítése, amelyben David Lynch Radírfej című filmjére emlékeztető, egy-egy pillanatra éppen csak felsejlő tablókból szürrealista, úszódresszben és kamásliban előadott báltermi mozgássorok alakulnak ki, hódolattal adózva Pina Bausch-nak. Fájdalommal, félelemmel és szomorúsággal telített jeleneteket láthatunk révetegen lebegni egy megdöbbentően különös világítástechnika fényjátékában. Rendkívüli."
(Luke Jennings, The Guardian)
„Szabó Réka minden ízében újító munkájának alapötlete lehengerlő. A táncosegyéniségek nagyszerűek. Márkos Albert dzsesszkompozíciója elsőrangú. Nagy Fruzsina jelmeze, Szirtes Attila tér- és fényterve megkapó. (…) Körvonalazódni látszik egy kiugróan eredeti, intellektuális, játékos, okos, rafinált opus.” (Horeczky Krisztina, Népszabadság)
„Ha egyetlen szóval akarnám jellemezni a Beavató Programot, azt mondanám, olyam, mint egy álom. Nekem egy álmot adott ez a program. Egy furcsa, groteszk, de felejthetetlen álmot, aminek több megfejtése van, és újra-újra visszajár.”
Kiss Fruzsina
(a Chernel István Általános Iskola és Gimnázium diákja)
Rendező-koreográfus: Szabó Réka
Táncosok: Dózsa Ákos, Góbi Rita, Nagy Andrea, Szász Dániel, Vadas Zsófia Tamara, Varga Csaba
Dramaturg: Peer Krisztián
Interaktív technológia: MTA SZTAKI Médiatechnológia Csoport (Papp Gábor, Sárosi Anita, Vicsek Viktor)
Fény és tér: Szirtes Attila
Zeneszerző: MÁRKOS Albert
Hang: NÉMETH Márton
Hangmérnök: Németh Márton
Jelmez: Nagy Fruzsina
Produkciós vezető: Paizs Dóra
Külön köszönet: Gideon Obarzanek
Támogatók: OKM, NKA, Flórián Műhely, Artus, MU Színház L1 Független Táncművészek Társulása, Marland Kft, szinhaz.hu, tancelet.hu
A darab a Tünet Együttes, a Trafó KMH és az MTA SZTAKI koprodukciójában készült minden résztvevő alkotó közreműködésével.
www.tunetegyuttes.hu
