A Nibiru egy feltételezéseken és víziókon alapuló interdiszciplináris alkotói folyamat, amely következtetéseket von le az emberiség és a Föld jövőjével kapcsolatban. Vadas Zsófia Tamara, Gryllus Ábris és Tóth Márton Emil ezúttal gyerekekkel dolgozik. A legenda szerint Nibiru a Naprendszer tizedik bolygója, amely ha összeütközik a Földdel, véget vet az itteni élet eddig ismert formáinak. Ebből a feltételezésből kiindulva az előadás azzal foglalkozik, mi történhet még a Földön ezután.

„Fénylő nyálkahártya húzódott a birodalmaidat összekötő kék szigetekre. Alumínium darabokat kavargatott a szél, és te műanyag páncélon csúszkálva futottál a vulkán elől. Pedig nem tört ki, csak alulról fortyogott. Földetek olvadó gumiként nyelte el a bevásárlóközpontokat, az alumíniumdarabok pedig a bolygó falába simultak. Ezüstösen csillogott távolról. Már messziről láttuk, ahogy a fűből sárga por lesz, és lábnyomodban a levegőbe hullik. Vártátok már Nibirut, de mi későn érkeztünk. És most az utolsó folyót keressük, amelynek tükör a vize. Gyeptéglákon szökellve kelünk át rajta, hogy elérjünk a házba, ahonnan látszik még az égbolt. Kevesen vagyunk a sziklamező közepén. Kövekből építünk könyvtárat, ruháinkat vörös szél fújja szárazzá, és hajtincseinket apró csövekre csavarjuk fel elalvás előtt.”

A bolygó jövőjével kapcsolatos valós és fiktív aggodalmakat, a gyermekkor bizonytalanságait és a felnőtté válás rítusait az alkotók egy játékos, fantasztikus keretbe helyezik. A világvége ezúttal nem a félelmek, hanem a víziók, az álmok és az utópiák terepe. A Nibiru az újrakezdés lehetőségeit mutatja be egy ember utáni világban, ahol az előítéletek és a bezárkózás helyett kreativitásra és spontán alkotásra van szükség. Az előadás egy több hónapos alkotói folyamat részeként valósul meg, amely a hangsúlyt nem az elérendő eredményekre, hanem az élményalapú tanulásra és a jelen idejű alkotásra helyezi. A munkafolyamat egy kollektív kísérlet, amely a művészeti ágak közötti átjáráson és a generációk közti tudáscserén alapul. Az előadás csupán egy állomása a közös munkának, azzal a céllal jön létre, hogy a résztvevők elképzelései és ötletei minél nagyobb teret kapjanak, és minél teljesebb formában megvalósulhassanak.