Az intuíció egy olyan emberi képesség, amely nehezen formalizálható, azon kevés területek egyike, amelyet még nem kolonizált a digitális technológia. Hol húzódnak meg a kiszámítható, modellezhető, szimulálható és a nem megjósolható, szinergikus, adatokra nem leképezhető világ határai? A mesterséges intelligencia története során sokan tették fel ezt a kérdést. Áthallásokkal, szabadabb kapcsolódással, de az Intuition Room két installációja is ezeket az irányokat kutatja. A Songlines és a Future Meme Device az emlékezéssel és a tudatos gondolkodás folyamataival foglalkozik.

Az emberi kultúra a múltbeli események rögzítéséhez az írás mellett sokféle eszközt és nyelvet alkalmazott, ilyenek például a tapintható csomókból felépülő quipu rendszerek, a polinéz óceáni navigációban alkalmazott pálcadiagramok, vagy az ausztrál tájakba kódolt dallamvonalak is. A Songlines című munka ez utóbbit mutatja be egy érdekes aspektusból: az ősi módszerek hatásai megfigyelhetőek különböző kortárs gépi tanulásos és mesterséges intelligencia rendszereinkben is.

A múlt mellett emlékezünk a jövőre is, de miután azt még nem tapasztaltuk meg, ezt sejtések és spekulációk, jóslatok, orákulumok formájában tesszük, amelyek mindennapi döntéseinket is meghatározzák. A Future Meme Device egy olyan rajzológép, amely elképzelt szcenáriókat alkot a látogatónak, szöveges üzenetek formájában. A szövegeket a tanuló rendszer különböző mágikus realista írók művei alapján generálja, amely így a véletlenekkel és nem várt esetlegességekkel kombinálja a meglévő szövegek mintázatait. Ha olyan szavak kerülnek egymás mellé, amelyek az adott együttállásban új jelentéssel bírnak, akkor az egy tiszta gépi logika játéka során alakul ki, vagy egy kötetlenebb, aktív befogadói intenció érvényesül?