A 2013 áprilisában a Trafó Stúdiójában bemutatott SZERELEM (Henrik Ibsen: Kis Eyolf) című előadás folytatásaként a fiatal színházi alkotók figyelmének központjában továbbra is a család, a családi kapcsolatok és viszonyok állnak. A társulat a tőle megszokott lakásszínházi eszközök és megoldások segítségével személyes és nagyon intim, közvetlen hangvételű előadásokat hoz létre. A nézőktől karnyújtásnyira, közöttük játszanak. Ezek miatt sokan improvizációnak gondolják az amúgy nagyon szerkesztett ám minden eshetőséggel számoló előadásokat. Fő céljuk a bevett nézői stratégiák és színházolvasási szokások felülírása, a néző és színész, valamint a színész és a szerep közti határ eltörlése.
A társulat sajátos munkamódszerének köszönhetően gyakran eldönthetetlen vagy észrevehetetlen a fikció és a valóság közti átlépés. A mindig klasszikus, közismert szerzők műveiből létrejövő előadásaik inkább csak inspiráció forrásként használják az eredeti szöveget, főleg annak tartalmára, mélységeire és érvényességére koncentrálnak, így valóban mai, élő nyelvezetű előadások jönnek létre.
A fókusz nem a látványon, hanem a szövegen van. A minimalistának nevezhető előadásokban sokkal nagyobb hangsúlyt kap a színész és az általa teremtett világ. A társulat általában a hely sajátosságaiból indul ki és nem használ mesterséges díszleteket vagy kellékeket.
Elise, az anya - Urbanovits Krisztina
Fredrik, a fia - Georgita Máté Dezső
Gerda, a lánya - Kiss-Végh Emőke
Axel, a veje, Gerda férje - Ördög Tamás
Külön köszönet
Csikesz Erzsébet
Kúnos László
Sárosdi Lilla
Rendező
Ördög Tamás
Fotó: Ligetvári Csenge
"Lényegében egy bensőséges rejtvény volt az egész, úgy értve, hogy a néző a maga bensejében eldönthette, ki a legsötétebb és legveszedelmesebb rákfene ebben a családban. Az anya? A néhai apa? A gyerekek? A vő? Mondjuk Ördög Tamás annyira lehengerlően tud tenyérbemászó, lekezelő és bicskanyitogatóan pimasz lenni, hogy ő eleve három méter előnnyel indult."
"A Trafó terében kellékek, jelmezek és díszlet nélkül játsszuk az előadást, a nézők között ülünk, játszunk, létezünk. Ezt a közelséget most úgy próbáltuk zsigerivé tenni, hogy a kamerát nézőként képzeltük el, aki belekerült a a lakásunkba és az életünkbe. Reményeim szerint a nézőknek a monitort nézve is olyan érzete támad, hogy mindezt nem szabadna látnia. Mint amikor az ember váratlanul és felkészületlenül belekerül egy vitába. A lakás egyben az ötödik szereplő is. Nagyon fontos volt, hogy milyen közegbe kerül most a történet a színház steril tere után."
"Ez az a téma, ami nonstop a leginkább érdekel, azaz a család mint helyzet, mint megmutatni való dolog."
"Bátor, tehetséges munka ez, csak legyen, aki elviseli azt a sikoltó undort, amit ezek a korhadt lelkek éreznek egymás iránt. Strindberg darabjában mindvégig akkurátus szimbolizmussal hintázik az elhalt (legyilkolt?) apát jelképező szék egy hidegen huzatos lakásban. Itt és most jobbára az elviselhetetlen anyáról van szó."