A #mindenkitörténet civil alkotócsoportunkkal a lezárások alatt a saját otthoni tereinkből inspirálódtunk és most ezekben hívunk Titeket is alkotásra!
Lépjetek be, hallgassátok meg a feltöltött történeteket és inspirálódjatok a kreatív feladatokból. Töltsük meg együtt a házat, hisz #azalkotásmindenkié (az oldal laptopról/asztali számítógépről elérhető ?)!
Kiknek?
A Trafó közönségének.
Mi volt ez eredetileg?
A Trafó huszadik születésnapjára készült közösségi színházi előadás. A nyár során különböző fesztiválokon gyűjtöttünk személyes történeteket a felnövésről, változásról, felelősségről, szabadságról, szerelemről, elválásról; arról, hogy milyen érzés húsz évesnek lenni. Ezeket összefűzve, a történeteket mesélő civil szereplőkkel közösen festünk körképet a “húszévességről”.
További képekért kattints IDE!
Játszók: Cseh-Szombathy Márton, Csetri Orsolya, Koszty Andrea, Márta Matild, Papp Katalin, Sulyok Rozi, Szetlik Péter, Szikszai Bálint, Várhelyi Valentina
Dramaturg: Szász Hanna
Konzulens: Kelemen Kristóf
Asszisztens: Elefánti Emma
Csoportvezetők: Szepes Anna és Török Tímea
"A #Mindenkitörténet felhívja a figyelmet a színház közösségteremtő funkciójára. Hogy a színház nem feltétlenül csak színházcsinálásról szólhat, hanem lehet a kapcsolatteremtés eszköze is, első körben a környező lakossággal. Ők jelentkeztek közösségi színházazni is: ők, akik a Trafó színházi nevelési-közösségteremtő motorja, a Gondolat Generátor környezetében élnek. Nincsenek jól eladható, közös tulajdonságaik, címke, amit föléjük lehetne írni."
"Jó érzés volt, hogy ezek az emberek megajándékoztak a bizalmukkal és feltárták az identitásukat, legyen az bár a 20 éves énjük, de láthattuk a mútbeli énjükhöz fűződő viszonyukat is. Bátor volt tőlük. Az ember a személyiségével beszél, és ez itt hatványozottan igaz, hiszen egyetlen nagyon komoly feladatot kaptak: legyél önmagad."
A magyar színház hagyományosan nem foglalkozik túl sokat térbeli vagy társadalmi környezetével. Az évadtervek és projektek sokkal inkább a színházvezetők, vezető rendezők, illetve a körülöttük kialakult kulturális elit ízlését, problémafelvetéseit tükrözik, mint a környező terület kérdéseit. A színház ebben a rendszerben szigetként értelmeződhet, mely kiszakadást nyújt legalábbis szűkebb közegünkből, és hogy ez oázis vagy rezervátum, mindenki döntse el maga.