Iza Tarasewicz, Revelation of Powers (Az erők kinyilatkoztatása), 2022, oxidált acél, változó méretek

„Mezőgazdasági tüntetések ihlették ezt a barikádot: azok, amelyek világszerte különböző történelmi korszakokban zajlottak, de azok is, amelyeken én magam is részt vettem Lengyelországban, mióta a jobboldali kormány hatalomra került. Több ezer ember, leginkább nagyon fiatalok, az utcára vonultak, és kiabáltak dühükben. Hihetetlenül felszabadító és gyönyörű élmény volt. Éreztem a tömeg erejét és nyomását. Ez a zúgás, ordibálás és káosz hihetetlenül megnyugtató volt. Egy ilyen tüntetés hasonlít arra az időjárási jelenségre, amiből kialakul a hurrikán.” 

A szoborcsoport két ismétlődő alakból áll. Noa Eshkol mozgásjelölési rajzaiból merítve az egyik alak 12 darab kar, mind egy támadás vagy szúrás mozdulatának pillanatképei, míg a másik alak egy marok egyszerű és elvont vázlata, de hüvelykujj nélkül – szándékosan ellentmondva Raymond Tallis elméletének, miszerint az ember a hüvelykujja miatt lett egyedülálló az állatok között. Az emberi állat a különleges társadalmi jellemzői miatt foglal el egyedülálló helyet az evolúciós létrán, amelyek lehetővé tették számára, hogy rendkívül kedvezőtlen körülmények között is túléljen. Így a marok a társadalmi erőből eredezik, az azt összetartó kötelékeken alapul. A kezekből épült barikád ereje tehát a közösségben és a szolidaritásban rejlik.

Iza Tarasewicz, Cluster of Contingencies IV (A véletlenek halmaza IV), 2022, acél, változó méretek

A népi kultúrákban az ördög képe gyakran olyan társadalmi konstrukcióként jelenik meg, amelyre a közösségek saját szorongásaikat, ellentmondásaikat és az ismeretlennel való találkozás során szerzett tapasztalataikat vetítik ki. Iza Tarasewicz a Cluster of Contingencies IV (2022) című installációjában ezt a démonikus alakot a kapitalista fejlődés kérdésével kapcsolja össze, és George M. Foster „A korlátozott javak képe” (The Image of Limited Good) című antropológiai koncepciójára támaszkodik. Foster olyan közösségeket ír le, amelyekben az olyan erőforrásokat, mint a vagyon, a föld vagy a boldogság, szigorúan végesnek tekintik, így az egyik ember sikere szükségszerűen a másik veszteségét jelenti. Tarasewicz ezt a gondolatot a 2000-es évek elejének lengyel rendszerváltás utáni átalakulására vetíti rá, amikor a szabadpiac ígéretei számos vidéki és periférikus közösség számára elérhetetlenek maradtak. Az ördög így az érthetetlen gazdasági erők fetisizált magyarázatává válik. Ez a feszültség magában a szoborban is megjelenik: a hagyományos szénaszárító építményekre emlékeztető monumentális szerkezetet a mezőgazdasági gépekből formált karok és kezek egy szörnyeteg testévé alakítják, miközben az oxidálódott díszek az elveszett mesterségek és foglalkozások emlékét idézik.

Az installáció végső soron a munkáról, a kizsákmányolásról és a modernizáció rejtett költségeiről szóló elmélkedéssé válik. Tarasewicz a történelmi rabszolgarendszereket a kortárs kapitalizmussal kapcsolja össze, azt sugallva, hogy bár a kizsákmányolás mára kevésbé láthatóvá vált, továbbra is egy gazdaságilag kiszolgáltatott munkaerőre épül. A mű egyúttal H. P. Lovecraft Az űrből színek című novelláját is megidézi, amelyben a természet közömbös marad az emberi szenvedéssel szemben. Végső soron az ördög nem külső erőként, hanem magában a társadalomban létrejövő jelenségként tárul fel. A Cluster of Contingencies IV így antropológiai tükörként működik: azt sugallja, hogy a modernitás nem űzte ki a démonainkat, csupán a kapitalista kizsákmányolás láthatatlan gépezetének mechanizmusaivá alakította őket.

Iza Tarasewicz, Looped Processions V (Hurkolt körmenetek V), 2022, oxidált acél, 500 × 800 × 150 cm, változó méretek és függesztés 

A műben Iza Tarasewicz túlmegy a szó szerinti ábrázoláson és marad a tiszta, hurkos absztrakciónál. Tíz fémkarika – mezőgazdasági gépek nyers alkatrészei – ritmikus mintázatot rajzolnak a falra, elrendezésük az olimpiai karikák szimbólumát idézi. Azonban míg az olimpiai karikák a versenyt sugallják, Tarasewicz összefonódó láncszemei az egymástól függést fejezik ki: egy összekapcsolt tálakból álló rendszert, amelyben minden ív a következőben talál támaszt.  De visszhangja a mű az ősi felvonulásoknak és a mazurkának is – egy lengyel néptáncnak, ami a kitartó ismétlésen alapul, és amiben az egyén feloldódik a kollektív koreográfiában.

„A nehézségek metaforája – kevesen gondolnak a mezőgazdasági munkára versenysportként, pedig szinte olimpiai szintű fizikai erőnlétet és kitartást igényel. Falun nőttem fel és a nagyszüleimmel, szüleimmel vállvetve végzett munka nosztalgiát ébreszt bennem a közös erőfeszítés iránt. A gyermeki hozzájárulásomat tisztelték, és a munkának kollektív jellege volt.”