Hangulatingadozás, lelassult reflexek, szédülés: a kiégés változatos fizikai és pszichés tünetei észrevétlenül szivárognak be a hétköznapokba. Mit kezdhet egy alkotó ezzel az enervált állapottal egy olyan világban, amelyben a munka teszi kézzelfoghatóvá a létezést? Szeri Viktor szólójában nem rejti el a fásultságot, hanem személyes élményeiből indul ki és a fáradtságból, a semmit nem akarásból építkezik.

Hangulatingadozás, lelassult reflexek, szédülés: a kiégés változatos fizikai és pszichés tünetei észrevétlenül szivárognak be a hétköznapokba. Mit kezdhet egy alkotó ezzel az enervált állapottal egy olyan világban, amelyben a munka teszi kézzelfoghatóvá a létezést? Ebben a légkörben úgy tűnhet, mintha a folyamatos termelés, a projektek halmozása lenne a kulcs az elégedettséghez, miközben mindez inkább a kiégés felé vezető utat jelöli ki.
Szeri Viktor szólójában nem rejti el a fásultságot, hanem személyes élményeiből indul ki és a fáradtságból, a semmit nem akarásból építkezik. Az alkotói folyamatot, saját testének határait és tűrőképességét a kiégés szűrőjén keresztül vizsgálja, miközben azzal is kísérletezik, hogy a közönség hogyan tud kapcsolódni a lassan hömpölygő, szedált látomáshoz.

Szeri Viktor (szül. 1993) Budapesten élő független performer és koreográfus. Multidiszciplináris darabjaiban különböző (előadó)művészeti formák és vizuális megoldások egymásra hatása figyelhető meg. Spontán és improvizatív alkotói folyamatait általában egy hangulat vagy egy érzet megjelenítésének a vágya motiválja, munkáiban a táncnak mégis mindig döntő szerepe van: számára ez egy olyan nyelv, amelyen keresztül a tökéletlen, múlandó és naiv emberi test képes kitörni a ránehezedő társadalmi normák szorításából. Performanszai zsigerileg hatnak: a színpad és a nézőtér közti határ gyakori elmosásával olyan intim világokba hívnak, ahol a nézőknek is aktív szerep jut. A hagyományos művészeti terek, így a színházak és a galériák ideológiája és komplexitása ugyanúgy foglalkoztatja, mint a közterekben és elhagyatott épületekben rejlő lehetőségek. Mindig új megoldásokat keres, és ezt sokszor csapatban teszi. 2018-ban alapította Páll Tamással és Muskovics Gyulával a Hollow művészcsoportot, akikkel azóta is rendszeresen együtt dolgozik. Immerzív installációikban és performanszaikban a tánc, a költészet, az újmédia-művészet és a szerepjáték eszközei keverednek, olyan világ-prototípusokat hozva létre, amelyekben a konszenzuális valóság domináns rendszerei megkérdőjeleződnek.

Tanulmányait a Budapest Kortárstánc Főiskola koreográfus BA, valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média design MA szakán végezte. Több ösztöndíjat és rezidencia programot is elnyert az utóbbi években Budapesten, Prágában, Berlinben, Bécsben, Párizsban, Isztambulban, Varsóban, Tbilisziben és Minszkben. Egyéni munkáit és együttműködéseit pedig többek között bemutatta a Trafó Kortárs Művészetek Háza, a MU Színház, a DunaPart Kortárs Előadóművészeti Platform, az art quarter budapest, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület, a Placcc Dance, valamint a MeetFactory (Prága), az Y Events, Divadlo X10 (Prága), a House of Arts (Brno), a Donaufestival (Krems), az Art Cologne (Köln), a Montag Modus (Berlin), és a radialsystem (Berlin), Open Space - Centre for Visual and Performing Arts (Tbilisi). 2020 óta, azóta háromszor megrendezésre kerülő budapesti Under500 összművészeti fesztivál főszervezője.

Jelenleg a Hollow kollektívával a Paracosmic Friend munkacímű projekten dolgozik, amely 2023- ban a budapesti Trafó Kortárs Művészetek Házában lesz bemutatva, melyet egy kutatás előz meg Tbilisziben és Varsóban.